Melinda 29 éves, Budapesten él férjével, és egy multinacionális cégnél dolgozik, mint csoportvezetői asszisztens. Ami a problémát okozta az életében, hogy várandós. Nem a szüléstől fél, vagy a költségektől, hiszen tervezték babát, hanem a munkáltatótól. Pár nappal azután, hogy bejelentette áldott állapotát, értesítették, hogy a beosztása megszűnik, a cégnek meg kell válnia tőle. Egyértelmű volt számára a valódi ok, ezért meg is kereste a felettesét, akivel egy jogász jelenlétében tudott csak beszélni. A társalgás az elején szívélyes hangvételben telt, majd mikor Melinda megkérdőjelezte nem csak az erkölcsi, hanem a törvényi jogosságát a történteknek, hirtelen… „Mintha úthengerrel mentek volna rajtam végig. […]

Tapasztalatom alapján Magyarországon nincs kultúrája a jogérvényesítésnek. A lakosság jelentős része nem ismeri a jogait, vagy ha mégis, megretten attól, hogy egy hosszú, költséges folyamatot indítson el. Idegennek érzik az emberek, hogy ügyvédhez, majd bírósághoz forduljanak, ha kárt szenvednek, legyen az anyagi jellegű (leginkább jövedelemmel kapcsolatos), személyi sérüléssel járó, vagy vagyontárgyban okozott káresemény. Mi az oka, hogy lakossági szinten nem tudjuk érvényesíteni jogainkat, megvédeni érdekeinket? Az emberek nem ismerik jogaikat, így eszükbe sem jut, hogy például kártérítésre lehetnek jogosultak. Ezt legtöbbször a nagyvállalatokkal, multicégekkel kapcsolatban tapasztaltam. Az emberek vélelmezik, hogy egy óriás cég betartja a törvényt, pedig sok esetben nagyon […]