Ingyenpénz az államtól. Ön kihasználja?

Hihetetlen, hogy az emberek mennyire könnyelműek, és ugyanakkor mégis mennyire fukarok tudnak lenni. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy a könnyelműség sokszor a lustaságnak köszönhető, ezzel szemben a fukarság végeredménye sokszor egy pénzügyi katasztrófa. Sok adókedvezmény, állami támogatás kihasználásához cselekvés és tudatosság szükséges. Ez teremtheti meg a fedezetet a gyermekek tanitattására vagy az időskori öngondoskodásra. Ha az emberek csak a szerencsében bíznak, és nem jön be a számításuk, akkor a kilátástalanság eluralkodik rajtuk. Jön a kétségbeesett kapkodás, aminek sokszor anyagi csőd a vége. Sok hasonló folyamatot láttam már, és nap, mint nap harcolok ellene. Ez egy harc a fásultsággal, a pesszimizmussal, a rövidlátással, a szervezetlenséggel. Nem tisztem ítélkezni, nekem segítenem kell, de csak annak tudok, aki ezt hagyja. Sajnos sokan nem. De nem törhetek pálcát más feje felett, mert sok tényező dolgozik azért, hogy ez így legyen. Például a szocializmusban, illetve a vadkapitalizmusban felnevelkedett szülők által szocializálódott embereknél, sokszor hiányzik a pénzügyi tudatosság mintája. Erre ráerősít, hogy az iskolákban sem tanítanak megfelelő színvonalon pénzügyi ismereteket. A ma embere gyermekkorától fogyasztóként van kezelve. Amikor jövedelemre tesz szert, védtelen a reklámokkal, és az értékesítőkkel szemben. Megégeti magát, visszahúzódik, befásul, és megszületik az a könnyelmű és fukar ember, akin már nagyon nehéz segíteni.

Pár hónapja arra lettem figyelmes, a statisztikákat olvasva, hogy nagyon kevesen használják ki az elérhető támogatási lehetőségeket. Ezek országos statisztikák voltak, és érdekelt, hogy az olvasóimnál, akiknél a pénzügyi blogom olvasása pénzügyi tudatosságot feltételez, milyen eredmények születnének. Készítettem egy kérdőívet, amit egy héten keresztül lehetett kitölteni. A felmérésem nem reprezentatív! Íme az eredmény:

A kérdőívemet ötvenheten töltötték ki. Többségük (55%) családos ember, legnagyobb részben egy gyermekesek (családosok 55%-a), és kétgyermekesek (családosok 39%-a). A támogatások egy jelentős részét a családosoknak lehet kihasználni (gyermekszületési támogatás, szülés utáni kieső jövedelem pótlása, gyermekekkel kapcsolatos költségek közvetett támogatása stb.), így őket fokozottan vizsgáltam. Az egészség és önsegélyező pénztárak jó lehetőséget biztosítanak, hogy több tíz, akár több százezer forintot kihasználjanak adókedvezmény formájában. Az adókedvezményeknél viszont vizsgálni kell, hogy az igénybevevőnek van-e személyi jövedelemadó (SZJA) befizetése, amiből a visszaigénylés megtörténik. Ha nincs, vizsgálni kell a közeli hozzátartozókat is, mert ilyenkor az Ő adójuk segítséget nyújthat. A kérdőív alapján az egy gyermekes családok 47%-nak nincs semmilyen pénztára, illetve 12%-nak van pénztára, de nem használja, pedig van SZJA-juk. A pénztárakat nem használók 40%-a kap CSED, GYED, GYES ellátást, ami közvetett módon jogosultságot biztosít adókedvezmény kihasználására. A kétgyermekes családoknál már sokkal nehezebb a helyzet, mivel a családi adókedvezmény miatt sok esetben nem marad SZJA, amiből vissza lehet igényelni plusz adókedvezményt. Itt nagyobb mélységben kell megvizsgálni a családok pénzügyeit, és keresni kell olyan közeli hozzátartozókat, akiknek van SZJA befizetésük, és hajlandóak segíteni. A kétgyermekesek 42%-nak nincs semmilyen pénztára, illetve 17%-nak van, de nem használják. Tény, a pénztárakat nem használók 29%-nak nincs elegendő SZJA befizetése, viszont van közeli hozzátartozójuk, akiknek igen. Ugyanezen családok 40%-a kap CSED, GYED, GYES ellátást, ami adókedvezmény szempontjából lényeges szempont. A válaszokból az is kitűnik, hogy az összes családos 84%-nak nincs gyermekjövő programja, ami számomra egy félelmetes eredmény. A gyermekek tanulmányainak, életkezdésének bebiztosítása létfontosságú, ez vitathatatlan. Ennek fedezetére meg kell vizsgálni a támogatások további lehetőségeit is.

Ilyen például a lakáscélú jelzáloghitelek után közvetett módon igényelhető adókedvezmények. A válaszok szerint, a kitöltők 40%-nak van ilyen hitele. Közülük 22%-nak nincs semmilyen pénztára, 13%-nak van pénztára, de nem használják, pedig van SZJA-juk. Egy lakástakarékpénztári szerződésnél még csak adóbefizetésre sincs szükség, mert az állami támogatás alanyi jogon igényelhető. A hitellel rendelkezők 60%-nak nincs ilyen típusú öngondoskodása, pedig megvan a módja, hogy lehet adókedvezményre állami támogatást kapni.

Egy másik, a jövő szempontjából létfontosságú terület, amit az állam is nagy mértékben támogat, a nyugdíj előtakarékosság. A kitöltők 68%-a nem rendelkezik sem nyugdíj-előtakarékossági számlával (NYESZ), sem nyugdíjbiztosítással. Ez az a terület, ami nem csak az egyén életére lehet hatással, hanem az egész családra. Gyerekekre, unokákra, mindenkire. Megrázó történeteket hallok az ügyfeleimtől, aminek a végeredménye a lélekörlő kilátástalanság. Mindez megelőzhető lehetett volna, ha időben lépnek. Következő blogbejegyzésemben egy ilyen történetről mesél egy nagyon kedves ügyfelem, Tünde. Ha elolvasák, nem lesz kétséges senki számára, milyen felelősséggel jár az időskori öngondoskodás korai elindítása. Felmerülhet a kérdés, miért nem foglalkoztam külön az önkéntes nyugdíjpénztárakkal. Mert nincs sok értelme. Egymagában, több szempontból is, alkalmatlannak tartom ezt a pénzügyi terméket. Kiknél célszerűtlen és miért? Foglalkozni fogok mindhárom nyugdíjtermékkel, és lehull a lepel, a sokak által szeretett, önkéntes nyugdíjpénztárakról. Addig is, ha bármilyen kérdés felmerülne, kérem írjon nekem bizalommal! QFS Kapcsolat