Glutén, amíg a halál el nem választ… (és ebben segíthet)
2016-08-31
A tanácsadója legyen hiteles, ne Ön! Az adósságától egyszerűen, vagy olcsón szabadulna?
2016-09-13
Az elmúlt hetek híradásaiból:
“Nyugdíj: tízből nyolc magyar még mindig azt hiszi, elég kivárnia”
“Nyugdíj: már 70 éves korhatárról suttognak”
“Két abra arról, hogy mit okoz a nyugdíjkorhatár-emelés Magyarországon”
“Nyugdíj: nem Magyarországon a legrosszabb megöregedni”
“Tényleg új Vaslady: Kőkemény bevándorlási törvény készül”
Az elmúlt három hétben egy küldetést teljesítettem. Gluténérzékenység miatt nehéz helyzetbe került családoknak segítettem, hogy ki tudjanak használni minden adókedvezményt, amire lehetőségük van. Ezzel több százezer forinttal növeltük meg az éves költségvetésüket. Természetes, hogy kikerült a fókuszból a nyugdíjkérdés, hiszen itt egy hosszabb távú projektről beszélünk. Megdöbbentem, mikor olvastam a legfrisebb híreket, és sokkolt az a kép, ami kirajzolódott előttem. Összefüggések, amelyeket mindenki láthat, de mégis sokan homokba dugják a fejüket. A struccpolitika nem lehet kifizetődő, sőt a végeredménye egyenesen tragikus.
Mindez csak egy alaptalan, üzleti szempontok alapján gerjesztett ijesztgetés lenne? Nézzük meg!
A Brexit és a nyugdíjhelyzet összefüggéseit korábban már vizsgáltam (nyugdíjas brexit), és ezt folytatva akarok rávilágítani egy-két érdekességre.
Az első, ami félelmetes, hogy 10-ből 8 munkavállaló még mindig bízik az állami nyugdíjrendszerben (tízből nyolc). A (pénzügyi tudatosságban) fejlett(ebb) államokban már egyértelművé vált, hogy az állami nyugdíj lehet egy pillére a nyugdíjkoncepciónak, de az időskori öngondoskodás kikerülhetetlen. Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy miben bíznak az emberek? Hol látják a kapaszkodót, ami meg fogja őket menteni?
Korábbi blogbejegyzésemben (szemfényvesztés a nyugdíjpara?) egy olyan szakértői véleményt boncolgattam, ami szerint a mostani figyelemfelhívás nem más, mint pánikkeltés, és nem olyan rossz a helyzet, amennyire a média felfújja. Ha ez a legpozitívabb jövőkép vár a magyar emberek millióira, akkor ideje kongatni a vészharangot.
Vajon minek kell történnie, hogy az emberek reálisan lássák a jövőt? Vannak előttünk példák, amiket hasonló kultúrális és társadalmi hátterű országokban látunk, és nem túl biztatóak (nyugdíjkorhatár: 70). Vannak egyértelmű elemzések, jelentések, amit például a Magyar Nemzeti Bank ad ki folyamatosan, hogy az állami nyugdíj a jelenlegi formájában nem fenntartható (MNB jelentés)!
A jelenlegi formájában… Javaslom a szkeptikusoknak, hogy ne higgyenek a szakértőknek, az elemzőknek, a jegybanknak, senkinek, aki a jövőt vetíti előre. Csak nézzék meg a mai folyamatokat, amik már évek óta tartanak (fondorlatos kihátrálás). Nincs új a nap alatt. A cikkben szereplő intézkedéseket mindenki ismeri, maximum a mozaikdarabkákat nem akarják összerakni.
Megoldásként felmerülhet, hogy külföldre mennek szerencsét próbálni, ahol a minimálnyugdíj tíz, vagy akár hússzorosa az itthoninak (nyugdíj kánaán), és az öngondoskodás helyett a jóléti államok szociális rendszerére bízzák magukat. Kérdés, hogy ezek az államok meddig tudják fenntartani a mai költséges szociális hálót, illetve ha sikerül nekik, akkor ez mennyire fog a Magyarországról kitelepedettekre vonatkozni?
Theresa May brit miniszterelnők inkább feladja az 500 milliós európai uniós piacot, és szenved el az ország jelenleg még felmérhetetlen károkat, de nem kér többet az uniós munkavállalókból (vaslady tisztogat).
Tisztelem mindenki véleményét, hiszen mindenki a saját, talán a családja jólétéért felelős. Sokan várnak a csodára, de vannak olyanok is, akik saját kezükbe akarják venni a sorsuk irányítását. Akik a második csoportba tartoznak az államtól évi több tízezer, akár több százezer forint adókedvezményt kaphatnak (nyugdíjtámogatások). Tervezzük meg együtt a nyugdíját, hogy kényelemben, biztonságban tölthesse idős napjait. QFS Kapcsolat