Mi nem gondolkozunk, jótékonykodunk, de nem a családoknak, hanem az államnak…

“NÉHA JOBB EGY ÓRÁT A PÉNZEN GONDOLKODNI, MINT AZÉRT EGY HETET DOLGOZNI.” ANDRÉ KOSTOLANY (1906. február 9., Budapest – 1999. szeptember 14., Párizs)

 

Egy klasszikus kávézó sejtelmes félhomályában, a külvilágtól elszakadva, a melange-om selymességébe belefeledkezve böngésztem a hírportálokat. Este volt, egy találkozó végeztével, a büszkeségtől dagadva maradtam még egy ideig, mielőtt hazaindultam volna. Büszke voltam, mert azon a napon, négy családnak, közel egymillió forint visszaigénylését oldottuk meg, adókedvezmény formájában. Egymillió forint, ami fél év múlva már a pénztárcájukban lesz, tisztán, felhasználhatóan. Egyikük berendezi belőle a gyerekszobát. Másikuk babakocsit, pelenkát, bébiőrt, és még ezer dolgot vásárol, amire majd megintcsak visszaigénylünk többtízezer forintot. Egy apuka a nagyobbik gyermek nyári táborára akarja költeni. Mindenki másra. Mindez nem lenne, ha nem keresnek meg, és nem kérnek segítséget. Büszke voltam, de nem sokáig.

 

“Mire adták a kedvezményeket? -Mutatjuk, hogy folyt ki 800 milliárd a költségvetésből”- írja a napi.hu. Adókedvezmények, lakossági adóvisszatérítések, statisztika. Egyből kiszúrtam, belemélyedtem, és elképesztő felismerés kerített hatalmába. Az adatok azt mutatják, hogy a kihasználható adókedvezmények kis töredéke van csak kihasználva a családok által.

 

Félelmetes, hogy az információhiánynak milyen sok anyagi áldozata lehet. Stressz, pénzügyi bizonytalanság, idegeskedés, mindennapi bosszúságok, munkahelyi túlhajszoltság. Mindezt egy megfelelő információforrással meg lehetne előzni. Ha gondolkodnának is az emberek a pénzről, nem csak megkeresnék, akkor jelentősen magasabb jövedelemből gazdálkodhatnának. Biztonság, nyugalom, kényelem, ez a hozadéka.

 

Visszatérve a felfedezésemhez, egy példa:
A 2015-ös költségvetési elszámolásból kitűnik, hogy például az önkéntes kölcsönös egészség, önsegélyező és nyugdíjpénztári befizetésekre 10 milliárd forint kifizetés történt. Nem tűnik soknak ahhoz képest, hogy egy népszavazásra 15 milliárd ment el. Sokaknak ez óriási összeg, de nekem nagyon kevés. Fordítsuk meg a gondolatmenetet.
Tavaly Magyarországon 92.135 gyermek született. Ne számoljunk semmi mással, csak az egyik szülő önsegélyező pénztári tagságával. Tételezzük fel, hogy a családdal együtt összerak 750.000,-Ft-ot, aminek a féléves megforgatásával kihasználja a 150.000,-Ft-os adókedvezményt, mint szülési támogatás. Ez összesítve 13.820.250.000,-Ft a 2015-ös évben. Közel 4 milliárd forinttal több, mint amennyit összesen mindhárom pénztártípusra kihasználtak. A legbrutálisabb, hogy nem mindkét szülővel számoltam, kihagytam a közeli hozzátartozókat, amivel ez az összeg többszörözhető. Idén márciusban 6.930,9 milliárd forint volt lakossági betétben, vagy folyószámlán elhelyezve, a legjobb esetben 1% körüli éves hozamot termelve tulajdonosának. Maradjunk az 1%-nál. Tudom, most azt gondolják, hogy 750.000,-Ft sok családnak jelentős költséget jelent. Sok esetben igaz lehet, de ha az összes betétállomány 1%-át a szülők, és közeli hozzátartozói birtokolják, már ki lehet használni azt a közel 14 milliárdot, amiről az eszmefuttatásom elején írtam. Véleményem szerint nem a pénz, inkább az információhiány, és a tettrekészség hiányzik ebből a képletből.

 

Összegezve, fogalmam sincs mire vagyok annyira büszke, hiszen még rengeteg munka áll előttem, ha igazán jelentős tettet akarok véghezvinni.- gondoltam, és rendezve a számlát, felállva az asztaltól kisétáltam a melegből a hideg, zsúfolt, őszi, budapesti éjszakába. QFS Kapcsolat