Pénzügyek a világ körül, korrupciógyanús utazás várható

Pénzügyek a világ körül adásunkat (első rész ITT) egy friss hír miatt szakítjuk meg. A magyarországi Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közleménye:

“A teljes munkaidőben alkalmazásban állók nemzetgazdasági szintű átlagos bruttó keresete – a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a megfigyelt nonprofit szervezeteknél – 323 000 forint volt. Nemzetgazdasági szinten az átlagos nettó kereset családi kedvezmény nélkül 214 800 forint volt, a kedvezményt is figyelembe véve pedig 222 700 forintra becsülhető.
bruttó és a nettó átlagkereset egyaránt 13,0%-kal nőtt az előző év azonos időszakához képest (teljes elemzés: KSH 2017).”

 

A magyar átlagbérek KSH általi meghatározása mindig heves vitákat váltott ki. A QFS Blog is sokat foglalkozott a témával (lsd: “Emelkednek a bérek, a magyarok mégis rosszabbul élnek?”  és “Lehull a lepel, amit még a boríték sem fed el.”), de egy olyan országban, ahol magas a szürke-, feketejövedelmek aránya, nem lehet pontos képet kapni, messzemenő végkövetkeztetéseket levonni. Ennek megfelelően kettő vagy több ország jövedelmi viszonyait és pénzügyi helyzetét is nagyon nehéz összevetni, tanulmányozni. Ahol magas a korrupció, és szélesen elterjedt a szürke-, feketegazdaság nincsenek pontos adatok, és sok területről nincsenek statisztikák sem. Így a fellelhető információk és az ottélők beszámolói lettek összevetve a fejlett piacgazdaságok mindenre kiterjedő statisztikáival, és érdekes korreláció fedezhető fel.

 

“A korrupció és a pénzügyi kultúra, illetve a pénzügyi intézményrendszer fejlettsége és kihasználtsága rendkívül erős összefüggésben van egymással.”

 

A pénzügyi és anyagi szempontból vizsgált országok három csoportra oszthatóak (corruption rank alapján): a minimálisan (1-40-ig), a közepesen (40-100-ig), és a súlyosan (100 feletti helyezések) korrupt országokra.

 

Például Dániában (1), Szingapúrban (7), az Egyesült Királyságban (10), Németországban (10), Ausztriában (17), és az USA-ban (18) közös, hogy magasak az átlagjövedelmek, ahogy az ingatlan árak is. Jellemző, hogy az emberek nem vásárolnak otthont maguknak (csak 50-60% van saját tulajdonban), inkább bérelnek. Az egyetlen kivétel Szingapúr (90,9%), ami egy szigetország, és nincs elég hely a terjeszkedésre, újabb lakások építésére. Minden országban közös, hogy igen fejlett a pénzügyi rendszer. Mindenkinek van bankszámlája, amit aktívan használnak is. Sokszor vásárolnak interneten keresztül, széles körben elterjedtek a biztosítások, a hitelek és a megtakarítások. Természetesen jelentős különbségek is megfigyelhetőek például az angolszász országok és a többségében német nyelvű államok között.

 

Amíg a britek szinte mindent hitelre vesznek meg, a hitelkártyájukat folyamatosan használják, addig a németek inkább az öngondoskodásban hisznek.

 

A közepesen korrupt országokban, mint például Spanyolországban (41), Máltán (47), Magyarországon (57), Romániában (57), Olaszországban (60), Szerbiában (72) közös, hogy a jövedelmek visszafogottabbak, és a saját tulajdonú ingatlan a jellemző (az otthonok 80-90%-a). Ez képezi a családok legnagyobb vagyontárgyát, igaz a dél-európaiaknak más kultúrális okból, mint a közép- és kelet-európaiaknak. Délen a hagyományosan erős családi kötelék és az otthon, mint egy bázis megléte rendkívüli fontossággal bír. Emellett, mint befektetés is nagyszerűen funkcionál, hiszen a hosszú, akár egész éves turistaszezon miatt jó megélhetést biztosít az egész családnak. A szétesett keleti blokk tagállamaiban inkább a kényszerűség, a bizalmatlanság és az ingatlan, mint kockázatmentesnek vélt befektetési eszköz a fő indok. A szocializmusban az államilag szabályozott lakáshoz jutás és az élethosszig tartó munkahelyek világában szocializálódott családok nem akartak költözni, nem volt jelentősége például a dolgozói mobilitásnak. Tény, hogy az új generációk már másképp gondolkodnak, és a változás már érzékelhető, de az átmenet hosszúnak bizonyul. Ez jellemző a pénzügyekre is. Bankszámlája már szinte mindenkinek van, de a magasabb költségek és a szürke- és feketejövedelmek miatt jelentős a készpénzforgalom is. Egyre többen vásárolnak az interneten, de leginkább a városokban és sokszor csak utánvétellel.

 

A hitelek kevésbé elterjedtek, mint például Nyugat-Európában, de a megtakarítási hajlandóság, és a pénzügyi tudatosság is alacsonyabb szinten van.

 

A súlyosan korrupt államokban, mint például Egyiptomban (108), Mexikóban (123) és Ukrajnában (131) a legalacsonyabb az átlagjövedelem, és itt a legátláthatatlanabb az ország működése. A szociális háló nincs kiépülve, a bankszámlák megléte leginkább csak a munkabér utalásnak az eszköze, és ez is jellemzően csak az állami alkalmazottaknál. Amíg az első csoport országaiban általános, hogy a közalkalmazottaknál, köztisztviselőknél a piaci szereplők alkalmazottai, vagy akár a vállalkozók jobban keresnek, és ez igaz még a második csoportnál is, kivéve egy állami belső kört, addig itt a legjelentősebb, legbiztosabb bevételeket az állam biztosítja.

 

Interneten nem vásárolnak, hiteleket leginkább csak ingatlanvásárlásra vesznek fel, biztostást kötni nincs módjuk, megtakarítani nem tudnak.

 

Sokan napról-napra élnek, a túlélésért küzdenek. Normális egyészségügyi ellátásra, jól megérdemelt nyugdíjra nem számíthatnak, mintha ezekben az országokban az emberélet nem érne annyit, mint máshol.

 

Nem meglepő, hogy a pénzügyeket vizsgálva a korrupció mértéke alapján lettek csoportosítva az országok. Például jövedelem alapján Mexikó, Szerbia, Románia hasonló helyen szerepelne a listán, de minden más szempontot figyelembe véve óriási különbségeket figyelhetők meg. Döbbenetes összefüggések, meglepő különbségek. Jövő csütörtökön konkrét adatokkal tovább folytatódik a Pénzügyek a világ körül. QFS Kapcsolat