Amikor a pozicíó és a hatalom utáni vágy felülemelkedik az emberségen, és a tudatalatti ösztönlény kíméletlen eszközökkel győzi le a civilizáltságot. Mindezt azért, hogy a kiválasztott a multinacionális feudalizmus tábornokaként lojálisan követhessen minden parancsot.

 

A huszadik században a demokrácia elterjedésével és a kapitalizmus térnyerésével a korábbi királyok, császárok helyére a multinacionális cégek vezetői, az igazgatótanácsok tagjai és a nagyrészvényesek ültek. Az egyházak szerepét átveszi a média, amit ugyanezen emberek üzemeltetnek. A papok helyébe marketingesek, trénerek kerültek, hogy hírdessék a fogyasztás mindenhatóságának igéjét. A spiritualitást leváltotta a technikai fejlődés, Istent pedig a pénz és a kényelem. A világ változásával a korábbi vezetői erények, mint például az igazságosság, a mértékletesség, a bátorság, a bölcsesség, az emberség, a könyörületesség háttérbe szorultak. Előtérbe került a törtetés, a pénz- és hataloméhség, az erős manipulációs és kommunikációs képesség és a céghez való teljes, minden emberi és erkölcsi törvényt figyelmen kívül hagyó lojalitás. Kíméletlen, embertelen, de hűséges és nagy munkabírású szociopaták lettek a vezetők, ami talán nem újkeletű, de korábban legalább ez nem volt társadalmilag elfogadott. A folyamatot szemlélve felmerül a kérdés: Az erkölcsös vezetők megmaradtak, csak a normák változtak?

 

Az, hogy egy cég piacvezető, csak túlél, vagy csődbe megy nagyban függ a vezetőjétől. Ezért egy üresedésnél a HR-nek, a pozíció betöltésére kiírt pályázat során rendkívül körültekintően kell eljárnia, hiszen a cég jövője függhet tőle. A kérdés: meddig mehetnek el egy kiválasztásnál és milyen értékek mentén választanak vezetőt. Erről szól az El Método (magyarul: A módszer, A Grönholm-módszer, A metódus) című film, amely további kérdéseket is felvethet a nézőben. Például, hogy inkább a cég, vagy az egyén érdeke számít? Egy cég emberi erőforrások, indivídumok összesége, akik egy közös cél elérésén munkálkodnak, vagy egy önálló, sőt felsőbbrendű személyiség? Sokszor a cégnek nincs arca, vezeték és keresztneve, hivatkoznak rá, megfelelnek neki, megaláznak embereket a nevében, de valójában kik állnak a cégek mögött?

 

Az El Método egy nagyon erős összetett, pszichológiai és társadalomkritikai kamaradráma. A filmnek fantasztikus a forgatókönyve. Egyetlen helységben játszódik, de az utcán zajló globalizációellenes túntetés beszűrődő zaja által a falak leomlanak és kontrasztot állítanak. Megmozgat nyolc embert, akiknek háttértörténetet ad és külön figyelmet fordít a különböző karakterek kidolgozására, elmélyítésére. Lesznek nagyon, vagy kevésbé szimpatikus szereplők, akikért izgulhat a néző. Emellett a film középpontba állítja az emberi pszichét és a csoportdinamikát, de jut idő ideológiákkal, generációs és személyiségbeli különbségekkel foglalkozni, és társadalomkritikával élni. Mindez egy rendkívül izgalmas, feszített, de nem túlzsúfolt alkotáson keresztül. Elképesztő és bravúros teljesítmény, amihez a kiemelkedő színészi játék is hozzájárult.

 

Az El Método zseniális filmek egyvelege. Mindenképpen javaslom a megtekintését, ha szerette a Tizenkét dühös embert, a Glengarry Glen Ross-t, vagy az európaiak közül A vizsga-t (Exam 2009), vagy A kísérletet (2001). Jó szórakozást! QFS Kapcsolat