
Megfizethető, gyógyító, akár megelőző kényeztető tevékenység, ez a jóga
2018-03-28
Amikor a Világ összes pénze sem elég
2018-04-17Ez a poszt több mint fél éves. A benne szereplő információk elavultak lehetnek!
Amikor a vagyon nagysága, a valósággal ellentétben, egyenesen arányos a társadalmi felelősségvállalás mértékével, akkor szuperhős születik, akit Batman-nek, Iron Man-nek, vagy Fekete párducnak hívnak.
A vagyonosok társadalmi felelősségvállalása egy monarchiában “szimplán” erénynek számított, viszont a demokrácia elterjedésével már elvárássá vált. Ennek ellenére a mai napig ritkán alkalmazzák, és a vagyon, a hatalom továbbra is a felelősségre vonás alóli kibúvás egyik legbiztosabb eszköze maradt. A megfelelést a valóságból az álomgyárba helyezték át, így Hollywoodra hárult a feladat, hogy a szuperhősös képregény adaptációkkal gondoskodjon a nép igazságérzetének helyrebillentéséről. A DC Comics (Warner) és a Marvel Studios (Disney) is kitermelt egy-egy szuperhőst, akiknek egyetlen szuperképességük van, a vagyonuk. Ők Batman és Iron Man.
Tény, Tim Burton 1989-es Batman című filmje indította el a lavinát, de Christopher Nolan alkotta meg a tökéletes képregényfilmet. Ennek az opusznak az első harmada a karakterfejlődésről, a háttér bemutatásáról (Batman: Kezdődik!), a második harmad a kibontakozó jelenség megmérettetéséről, a bukással egybekötött győzelemről és annak drámai következményeiről (A sötét lovag) és a harmadik harmad az újrakezdésről, a végső belső és külső harcról, a végkövetkeztetésről és a lezárásról (A sötét lovag- Felemelkedés) szól. Így született meg a hősét legmélyebben értelmező, a legrétegeltebb mondanivalóval rendelkező, a legvalóságosabb és univerzálisan is a legmagasabb minőséget képviselő képregény adaptáció, amelyet nem mellékesen átsző egy sokoldalú és erőteljes társadalomkritika is. Ebben az alkotásban az eszmék mindvégig felülemelkednek a pénzen és a gazdagságon.
Nolan radikális eszközökkel mutat rá a társadalom és az ember gyengeségeire és a megoldási kísérletek lehetséges következményeire.

A Nolan-féle Batman filmek a filmművészet magasiskolája. A színészi játékok profik és klasszikus alakítások láthatóak. Igaz a forgatókönyv rosszul bánik a női karakterekkel, viszont a negatív hősök megfelelően gonoszak, a motivációjuk kidolgozott, a megjelenésük félelmet keltő. A történetvezetés szépen felépített. A felemelő, akciódús csúcspontokat elgondolkoztató, drámai, rendkívül mély tartalommal kötik össze. Igaz a verekedések erőltetettek, mintha egy nehézsúlyú bokszgálát sugároznának, de a díszletek monumentálisak, a CGI szépen illeszkedik a látványba, a fényképezés bravúros, a sötét megjelenítés megfelelően ellensúlyozott. Külön kiemelendő Hans Zimmer filmzenéje, amiminden cselekményt megtámogatva beleolvad a filmbe, még komplexebbé téve az élményt.
Iron Man, azaz Tony Stark tipikus példája a hivalkodó, önző, egoista milliárdosoknak, akiknél a jótékonyság és a közösségnek visszaadás magamutogatással párosul, hogy ezzel igazolják önön nagyszerűségüket.

Kevésbé kifizetődő, de jóval tiszteletreméltóbb, ha egy ember névtelenül, látványos erkölcsi, titkolt anyagi haszon nélkül tesz a közösségért, de ez a való életben ritkán fordul elő.
Az Iron Man forgatókönyvírói hiába növelték Batman-hez képest a megmentettek létszámát, hiszen nem egy városért, hanem az egész földért harcolt, Tony Stark így is alacsonyabb morális szinten maradt, leginkább, mert legtöbbször maga termelte ki saját tömegpusztító ellenfeleit.
Nolan magasra tette a lécet, amit a Marvel az Amerika Kapitány: Polgárháborúig nehezen tudott megugrani. Tony Stark karaktere ebben a filmben ért be és a felelősségvállalás egy következő szintjét képviselte. Komoly munka, kihagyhatatlan alkotás. Iron Man összeségében a Marvel-moziuniverzum legikonikusabb alakja, aki minden második filmjében szerepel is. A Marvel messze sikeresebb és élvezhetőbb filmeket készített, mint a DC, de mindez leginkább egy jól bevált koncepció multiplikálásán alapult. Viszont a sorra visszatérő elemek kiszámíthatóvá, sokszor már unalmassá tették ezeket az alkotásokat, ezért újítottak és 2018-ban debütált az új generációs Marvel film, a Fekete Párduc.
A Fekete Párduc a legkülönlegesebb, egy a történelmen átívelő, generációról-generációra Wakanda uralkodójaként a népét védő szuperhős. A film kezdetén, apja halála után, T’Challa király bújik a párduc bőrébe, ezzel vállalva a tisztségével járó felelősséget, ami súlyosabb, mint valaha.
Wakanda a humanitárius és egyéb katasztrófák kontinensén Afrikában található, ahol a világ legsokoldalúbb és legértékesebb nyersanyagát, a vibrániumot bányásszák.
Ennek segítségével egy szuperfejlett civilizációt építenek fel, amelyet elrejtenek a világ elől, hogy ne kelljen megosztani legdrágább kincsüket és fejlesztéseiket. Emellett a mindenkori uralkodó egy különleges növèny által szupererővel rendelkezik, amit arra használ, hogy titkuk napvilágra kerülését mindenáron megakadályozza. A Fekete Párduc képességeit tekintve leginkább Amerika Kapitányhoz hasonlítható, de morálisan messze alatta marad.
Ez a film nélkülöz mindenfajta erkölcsi nagyságot.

A Fekete Párduc, mint film minden hibája ellenére egy rendkívül kritikus, és okosan felépített alkotás. Egy országon keresztül mutatja be a technikailag fejlett, de sokáig rendkívül zárkózott Japánt, a technikailag ugyancsak fejlett, de agresszor USA-t és a gazdaságát egy nyersanyagra, az olajra építő közel-keleti monarchiákat. A film rendkívül PC (political correctness, össztársadalmi korrektség), miközben a fehérek rasszista Amerikáját mutatja be feketékkel Afrikában. Természetesen a gender-elmélet alapján a nők csak és kizárólag királynőként, feltalálóként, harcosként vannak jelen, nehogy anyaként vagy feleségként, esetleg szociális munkakörben dolgozzanak. A Fekete Párduc egy izgalmas, látványos, újszerű, politikától cseppet sem mentes, társadalomkritikus mégis morálisan megkérdőjelezhető akciófilm, amit ha nem vesznek túl komolyan kellemes szórakozást nyújt.
A hétköznapi életben nem kell Batman-nek, Iron Man-nek, vagy Fekete Párducnak lenni, hogy egy ember tegyen a közösségért. Civil kezdeményezéssel, cselekvéssel, adóbevallásnál az 1% felajánlásával, egy szavazáson való részvétellel mindenki a társadalom hasznos tagja lehet (lsd: társadalmi szerepvállalás). Ne várjanak szuperhősökre! QFS Kapcsolat