A Tőzsdecápa újra lecsap

Amikor a kapzsiság globális méreteket ölt, és tömegpusztító fegyverként írtja a világot…
A Tőzsdecápák 2010-es folytatásában, Oliver Stone kétségbeesett veszélykiáltása már nem csak az ember, hanem az egész civilizáció bukásának víziójáról szól. Gordon Gekko ördögi, hatalomittas pénzéhsége, az évek múlásával, intézményesített formában, magasabb szintre emelte önmagát. A pénzügyi szektor, minimális kontroll mellett, valódi, világméretű teljhatalommal bír. Ezt erősíti, az a társadalmilag elfogadott illuzió, hogy a családi és baráti kapcsolatokat, a becsületet, a tisztességet, a megbízhatóságot, és egyéb valódi emberi értékeket, pénzzel meg lehet vásárolni. A sikernek ára van. Összegben kifejezve, a TÖBB! Össztársadalmi szinten váltotta fel az emberi kapcsolatokat az érdekérvényesítés, a tisztességet a haszon, a megbízhatóságot a fogyasztás. A bálványként imádott pénz elindult világhódító útjára, és többeket térít meg hitével, mint az öt világvallás együttvéve. A rendező kritikai hangvétele, az első részen felülemelkedve, tömegeket ostorozz, viszont attól eltérően, mindezt felszínesen és súlytalanul. A kusza üzenetek sokasága nem ad teret a karakterek elmélyítésének, a valódi dráma bemutatásának. Fröcsögő szentimentalizmus járja át a filmet, amelynek a fókusza nem a 2008-as világválság valódi veszteseire irányult, hanem a feloldozásra váró rendszerkatonákra. A film emellett gyomorfogató módon, sűrű és feltűnő termékelhelyezéssel, tolja a néző arcába a különböző márkákat. Így rendkívül álszent alkotásnak hat, mely vesztett az 1987-es változat eszmei értékéből. A szereplők nem javítottak az amúgy sem fényes összhatáson. Shia LaBeouf nyegle, hihetetlenül visszataszító, és semmitmondó színészi alakítása rosszabb, mint Charle Sheen picsogása. Párja a csinos, de mindig vízenyős szemű, Carey Mulligan egysíkú arckifejezése csak rontott az összhatáson. Michael Douglas minden mozdulata figyelemre méltó, de a forgatókönyv most nem bánt jól vele. Karaktere úgy ugrál a néző szimpátia skáláján, mint a Dow Jones Index az ezredforduló tájékán, a dotcom lufi kidurranása idején. Játékára nagyban jellemző a bizonytalanság és az érdektelenség. A negatív szereplők pusztítása jelentősen nagyobb károkat okoz, mint Gekko korábbi működése, mégsem történik meg a trónfosztás. Gyenge ábrázolásuk hiányérzetet okoz, és ezt csak súlyosbítja az erőszakkal bekényszerített nosztalgiafaktor. Mindentől függetlenül érdemes megnézni ezt az alkotást, mert érthetően, igaz kicsit felszínesen bemutatja, a világunkat sötét szobából, óriási asztalok mögül, a háttérből irányító csoportokat, és a munkájuk “áldásos” mivoltát. Jó szórakozást! QFS Kapcsolat