Télapó, nem pénzapó

– Itt járt a Mikulás – harsogta Lina teli torokból december 6-án reggel. G.I. Jane-ként kúszott a szétdobált csizmák között, melyeket tegnap este lelkesen segített kipucolni, hogy a csomagjához férkőzhessen. Repültek anya magas sarkúi, az egyik végzetes csapást mért apa bakancsára. Ezt azonban most senki sem tartotta fontosnak, hisz a túlpörgött gyerekek elvonták minden felnőtt figyelmét. Lina a nehézségek ellenére megszerezte a csomagját és égnek emelte, akár a bűvész a nyulat, miután kihúzta a kalapból. Korni próbált komolyabb maradni, kicsi felnőttként viselkedni, de a csokik gondolata őt is tombolásra késztette. Supermanként tépte fel csomagját, amiből hullottak a szaloncukrok, mogyorók, és a mandarinok pedig már tovagurultak a konyha felé. Anya javaslatára követték a gyümiket, és egy gyors reggeli után mindketten befalhattak egy-egy csokit. Sok idő azonban nem maradt az ízek kiélvezésére, hisz hétköznap révén menni kellett oviba és iskolába. Ez a nap azonban gyorsan elröppent, hisz mindkét helyre betoppant egy-egy Mikulás, akik további édességgel megpakolt csomaggal kedveskedett a gyerekeknek. Lina csoportjába vicces, farmer nadrágot viselő Mikulás jött, Korniék Télapója viszont nagyon hasonlított a felsős tesi tanárra. Ezeket az észrevételeket délután megosztották szüleikkel is. A nap híre azonban Kornié volt:

– Az osztályom karácsonyi bulit rendez – lelkendezte –, annyira várom már!

– Mikor lesz? – kérdezte anya.

– Jövő hét pénteken. Nem lesz tanítás délelőtt, hisz fel kell díszíteni az osztálytermet karácsonyi díszekkel. Lesz karácsonyfánk, és a napköziben megnézünk egy téli mesét. Remélem nem a Frozent – sóhajtott Korni.

– Kell valamit vinni? – szólt közbe apa.

– Ez is nagyon izgalmas! Képzeld el, mindenkinek felírták a nevét egy darab papírra, amit aztán az osztályfőnök belerakott egy sapkába. Jól összerázta, majd ezután mindenki húzott egy-egy nevet. Akit kihúztunk, neki kell karácsonyi ajándékot vinni, maximum ezer forint értékben.

– Kit húztál? – kérdezte Lina.

– Zoét, akinek szemüvege és barna haja van. A szőlő a farsangi fotókon. Lina neked nagyon tetszett a lufiból készített öltözéke.

– És mit fogsz neki venni? – faggatta tovább a kistesója.

– Nem tudom, de abban reménykedem, hogy anya majd segít nekem… – meresztett nagy boci szemeket Korni anyára.

Erre persze nem lehetett nemet mondani. Péntek délután anya és Korni elindult ajándékot keresni.

– Mit szeret Zoé – érdeklődött anya –, van hobbija?

– Szeret filctollal színezni. Olyan gyorsan fogynak ki a filcei, mint nekem a Mikulás csomagból a szaloncukrok… Szinte pillanatok alatt!

– Akkor vehetnénk neki filceket – javasolta anya –, biztosan örül majd neki!

Bementek egy hobbi boltba, és elkezdtek nézelődni. Korni gyorsan elszomorodott, mert rájött, hogy ezer forintból nem tud igazán jó filceket venni Zoénak. Sokkal drágább volt mindegyik.

– Nem is olyan sok ez az ezer forint – mondta csalódottan. – Nem tudunk ennyiből filckészletet venni. Mi lenne, ha raknék még hozzá a zsebpénzemből?

– Korni ez nem jó ötlet – válaszolta anya. – Nem véletlenül mondták, hogy maximum ezer forint, és nem minimum annyi. Nem szabad több pénzt elköltened erre az ajándékra.

– Miért, ha én tudok többet is költeni? Zoé tuti nem bánná.

– Igaz, de van olyan gyerek, aki nem ilyen szerencsés, és nem tudna többet kifizetni. Ha sokan vennének drágább ajándékot, kilógnának azok a sorból, akik sajnos ezt nem tehetik meg. Te hogy éreznéd magad, ha mindenki drága ajándékot ad, de te ezt nem tudod megtenni, mert nincs pénzed?

– Nagyon ciki lenne – horgasztotta le a fejét Korni.

– Pedig nem kellene, hogy ciki legyen, mert ajándékot nem azért adunk, mert van pénzünk és el akarjuk költeni. Azért ajándékozzuk meg egymást, mert szeretnénk örömet szerezni. Ehhez pedig nem kell sok pénz.

Korni szétnézett, és felcsillant a szeme!

– Készíthetnék is valami klassz ajándékot Zoénak. Az ezer forintból veszek kellékeket, így még a szabályokat is betartom.

– Ez remek ötlet, nézzünk szét!

Alapos keresgélés után találtak fapálcikákat, darabja csak 50 Ft volt. Ha hármat összeragasztanak szép karácsonyfát lehet készíteni. Ragasztó pedig van otthon, nem kellett venniük.

– Százötven forintnál járunk – mondta Korni –, vehetünk még valamit.

Ötszáz forintért csillogó matricákat találtak, olyanok voltak, mint a frissen hulló hópelyhek. Korni elképzelte, hogy milyen szép lenne a zöldre festett fapálcákon. Szerencsére temperája is volt otthon, így arra sem kellett költeni.

– Hatszázötven forintot költöttem eddig, még háromszázötven forinttal gazdálkodhatok. Szerintem abból veszek egy finom csokit, amire rá tudom majd ragasztani a kézzel készített ajándékot.

– Remek ötlet Korni! Nekem az jutott eszembe – mondta anya –, hogy otthon nyomtathatnánk kifestőket is, amit Zoé ki tud színezni a saját filceivel.

Anya és fia összekacsintottak, fizettek és hazamentek. Korni nagyon büszke volt, hisz pontosan betartott a szabályt, nem esett túlzásba, mégis szívhez szóló és szép ajándékot sikerült kitalálnia. Amíg ő ragasztott és festett, Lina és anya nyomtatható kifestőket keresett a neten. Lina sok-sok csajos ötlettel állt elő, közben Korni mesélt Zoéról, hogy igazán testhez álló képeket nyomtassanak ki számára.

Másnap a suliban, Korni kicsit izgult, vajon mit fog szólni Zoé a saját készítésű ajándékhoz. Aggodalma azonban felesleges volt, az egyszerű és költséghatékony ajándék nagyon tetszett a kislánynak. Azt mondta, hogy ki fogja akasztani az otthoni karácsonyfájára, amit majd a Jézuska hoz neki. A színezőket pedig már el is kezdte kifesteni. A buli igazán jól sikerült, Korni pedig megtanulta, nem attól lesz jó az ajándék, ha sokat költ rá.