A csontig hatoló zord hideg, leheletben látszódó, rémísztő vasfoga tizenegy éves koromban végérvényesen elkapta a lelkemet, és azóta sem ereszti. Sosem felejtem, azóta is hatással van rám. Késő este volt. Elkódorogtam otthonról a fagyos szombathelyi éjszakába, miközben édesanyám nyugodtan aludt. Egyszerű indokom volt: csokit akartam venni a város első éjjel-nappalijában a nagyapámtól kapott súlyos forintokból. Vonzott, mint nőket a táskabolt, és legyűrve fáradságomat, felöltözve nekiindultam. Megszerezve zsákmányomat értem a lépcsőházhunkhoz, amikor rádöbbentem, hogy nincs nálam kulcs, a kapucsengő viszont nem működött. Repkedtek a minuszok, teljesen átfagytam. A sötétségből a nagy üvegfalon át néztem be a világos, meleg lépcsőházba, ami felvezetett az édenkertbe, a jó meleg lakásunkba, a […]