Amikor az óriáscégek élősködőként rátelepednek a társadalomra, és jogász hadseregükkel megsemmisítő csapást mérnek egy lelkiismeretes egyénre, akkor ő a legdemokratikusabbnak tűnő kontrollintézményhez, a médiához fordul segítségért, de rá kell döbbennie, hogy egyedül van, és a nagyvállalatok diktatúrájában él. A demokráciában magas szintű a tulajdon védelme, és az egyén ehhez való joga alapvető. Ez a politikai rendszer adja meg a biztos alapot a vállalkozások zavartalan működéséhez, a fejlődésükhöz, a piacgazdaság kialakulásához. A piacgazdaság hatékonysága biztosítja a demokrácia fennmaradását, tehát szimbiózisban vannak egymással. Ez leginkább a nyugat-európai és észak-amerikai jóléti társadalmakra jellemző, és ezt a berendezkedést tartják követendőnek a föld többi országa […]

Amikor a függőség határozza meg az embert, a cselekedeteit, az értékrendjét, a jellemét, a kapcsolatait, akkor elveszik a személyiség, és Mátrixba illően, csak a különböző érdekek eszközévé válik. A jelenkori, manipulált, függőségen alapuló fogyasztói társadalom kialakulása előtt, egy ártatlannak tűnő korban, amikor még egyértelmű volt ki a gengszter, és ki az áldozat, amikor még a legaljasabbaknál is számítottak az emberi értékek, az elvek, az ideák, és a kapzsiság is csak rejtve létezett, akkor született meg a felszínes materialisták fellegvára Las Vegas, ahol az erkölcsöt felülírta a mohóság, és elkezdte a legalizált fosztogatás, szerencsejátéknak álcázva, nyíltan szedni áldozatát. A mindent elsöprő […]

Amikor a lelkiismeret szitokszó, az empátia idegesítő, a tisztesség nevetséges, a becsület elavult, a barátság naivitás, a megbecsülés csak akadály és kizárólag a profitmaximalizálás, a még több pénz a cél… A 21. század megszülte a pozitív szemléletű szervezeti kultúrát, amely a munkatársaknak identitást ad, segít azonosulni a vállalat céljaival, hogy egy család részévé váljanak. Mindezt azért, hogy kötődjenek, pedig csak a hatékonyság növelése, az árfolyamok emelkedése a cél. Álságos és képmutató, mert elhitetik, hogy számít a dolgozó, a munkás, maga az ember, de ha a részvényesek érdeke úgy kívánja, mint egy elhasznált rongyot dobják ki őket a szemétbe. A rendszer […]

Amikor a könyörtelen, embertelen, diktatórikus nyomorból a posztszocialista, korrupt, vadkapitalista fosztogatásba menekülő ember rájött, hogy a finom eszközökkel rabló oligarchák mellett csak erőszakkal rúghat labdába, akkor megszületett… A Viszkis. A ‘90-es évek zavaros, bizonytalan, átmeneti időszakában, társadalmi, kultúrális, pénzügyi sokk árnyékában egy szocialista parancsuralmi rendszer diktátor nélkül maradt. Mindenkire rászakadt a nagy szabadság, a dekadens nyugati jólét hirtelen elérhetővé vált, de az ehhez tartozó felelősségvállalás, és a hozzá tartozó kultúra kialakulása még a kanyarban sem volt. Akinek az erkölcsi értékrendje elviselte, szélhámossággal vagy erőszakos eszközökkel teremtette meg magának a fogyasztói társadalom hedonista életmódját. A felelősségrevonás elmaradt, a rendvédelmi szervek inkompetenciája […]

Amikor a kapitalizmus teljesítményorientált embertelensége lecsap legfőbb helytartóira, az értékesítőkre, és megfullasztja őket a rendszer által gerjesztett álmaikba. Az értékesítés fellegvára, a kapitalizmus bástyája a pénzügyi intézményrendszer. Banki ügyintézők, biztosítási ügynökök, személyi bankárok, brókerek, pénzügyi tanácsadók, az egész működés az értékesítésen alapszik. Nincs termelés, kézzel fogható termék, semmi, mégis a legjobban fizető szektor az egész világon. Egy sokak számára teljesen ismeretlen alkotás, a Glengarry Glen Ross az ingatlanügynökök egy napját mutatja be. A vívódásaikat, a folyamatos küzdelmet, a képmutatást, a materialista amerikai álom hajhászását. A terület teljesen mindegy, hiszen a termék az termék, az eladás meg eladás. Ebben a filmben […]

Amikor a szürke kispolgári szánalom, az álmodozását tényként tálalva, kiskeresetűekkel finanszíroztatja kalandozását, hogy végül arannyal vásárolja meg a megbecsülést, amire szemernyi esélye sincs. Az elmúlt években átalakult a kalandfilm műfaja. Az alapja általában egy az alkotók által szabadon értelmezett igaz történet, sok pénz, lehetőleg dollár száz milliók, akció, meghökkentő fordulatok, felemelkedés, majd óriási bukás, és az sem árt, ha megfűszerezik egy komolyabb mondanivalóval, vagy némi társadalomkritikával. Ilyen film A Wall Street farkasa, a Haverok fegyverben, vagy a Barry Seal: A beszállító. Bevállt a recept. Élvezhető, jó minőségű filmekkel élesztették újra a műfajt. Ennek a zsánernek az egyik különleges darabja Stephen […]

Amikor a mohóság ifjú hurrikánja arctalanul letarolja családok otthonát, majd szemellenzős csordaként megállíthatatlanul gázolnak át a maradványokon, kielégítve ezzel saját telhetetlen, pénzsóvár vágyaikat. Nyugaton az 1920-as években, Magyarországon a rendszerváltást követően, egy addig ismeretlen agresszív vadkapitalista piacon, a fogyasztói kultúrát nélkülöző emberek egy erőszakos eladási hullámba csöppentek bele. Onnantól az értékesítést, mint szakmát, egy negatív szociális attitűd kísérte, aminek a művelése azóta is kínos feszengéssel jár. A kapzsiság felülírta a felelősséget, és az eladni kívánt termékbe vetett hitet. Felelősségvállalást a vevő irányába, hitet a tiszta lelkiismeret megtartására. Nem maradt más, mint illuzió, manipuláció, és lazaság. Ez a hármas jellemző mai […]

Amikor az “amerikai álom” ideológiája befészkeli magát a fejekbe, és a “lehetetlen nem létezik” hazugsága ad erkölcsi alapot az önzésre, és a veszélyeztetésre. A jó felemelkedés film receptje: egy szerethető karakter, egy zsák szívszorító nyomor, egy-egy evőkanál fokozatosan adagolt drámai csavar, egy bögre optimizmus, egy fazéknyi kitartás, két csipet erős hit, és mindez két órás főzés után összeáll egy ízletes, fenséges, irigylésre méltó végkifejletté, amelyet nyugodt lelkiismerettel fogyasztanak el, mert ezek után megérdemlik! Ez a recept veszélyes, mert lehetnek negatív környezeti hatások, vagy az egyén lelki, szellemi, képességének hiányossága is közbeszólhat. Ha ez megtörténik, akkor hirtelen az egytálétel megkeseredik. Ezután […]

Amikor a megbecsülés és a tisztelet trónusa, amit hatalomvágyból és pénzsóvárságból építettek, szilánkokra törik, ezzel megsebezve, sokszor megölve követők ezreit… A közelmúltig Bernard Lawrence Madoff a Wall Street egyik legelismertebb személye volt. A 70-es évek óta prominens befektető, és bróker, a NASDAQ részvénytőzsde (a második legnagyobb tőzsde a világon) kiötlője, alapításának ominózus alakja, és mint kiderült, a világ egyik legnagyobb piramisjátékának üzemeltetője. Családja, barátai és üzlettársai tudta nélkül, egy kis csapattal, évtizedeken keresztül tartotta fent a látszatot, és vert át mindenkit, amellyel 65 milliárd dolláros kárt okozott befektetőinek. Kényszerű lebukása után 150 év börtönre ítélték. A saját és a családja […]

Amikor a bazári kereskedő az ócska hamisítványait, fals ígéretekkel, luxusboltban árulja, és emberek ezreit letarolva, vásárolt önbecsüléssel ellensúlyozza kispolgári frusztrációját. Az évezredfordulóra egyértelművé vált, hogy a hatalom megszerzéséhez kizárólag pénzre van szükség. Már nem elvárás a műveltség, a kultúráltság, és a felelősségvállalás. Kereskedők léptek a vezetők helyébe, beteljesítve ezzel önző törekvéseiket, megszilárdítva érdekérvényesítésüket. Az újgazdagok kisöpörték az arisztokratákat a legmagasabb társadalmi rétegekből. A magaskultúrát a felszínes, űres, hedonista élvhajhászat, a mecénásokat pedig a kontrol nélkül fogyasztó homo sapiensek váltották fel. Egy ilyen feltörekvő kisember Jordan Belfort is, aki hazugsággal több százmillió dollárt csalt ki családoktól, egzisztenciális csődbe sodorva őket. Más […]