Amikor az idő szószerint pénz és a “napról napra élni” kíméletlen valósága könyörtelenül szedi áldozatát, hogy egy kiváltságos réteg halhatatlanságát biztosítsák.

A Lopott idő című film egy olyan disztópikus társadalmat mutat be, ahol nincsenek betegségek, 25 évesen megáll az öregedés, és az idő az egyetlen fizetőeszköz. Az idő, amely ha elfogy, az utolsó szívdobbanás után az emberek holtan esnek össze. Az utcán, a tereken, a gyárakban, a boltokban, mindenhol. Az utolsó percekben kétségbeesett arcok könyörögnek az életért, de a túlélés brutális ösztöne kiölte az emberekből az empátiát, és lelketlenül utasítják el sorstársaikat, a saját haláluk elkerülése érdekében. Szűk időmilliomos vezető rétegek az időinfláció embertelen eszközét használva akadályozzák meg a túlnépesedést, biztosítják a termelést és tartják fent kiváltságaikat. Ez egy nyomasztó és rendkívül szélsőséges világ. Egyrészről a szép fiatal arcok fáradt, reményvesztett tekintetet rejtenek, és a kultúrától mentes ösztöni élet felületes hullámvasútját megjárva robotként viselkednek. Másrészről a kiváltságosak szép külseje gyáva, szenvedélytől mentes, kiégett zombikat lepleznek. Zombik irányította robotok. Ez a történet egy a távoli jövőben játszódó képzeletbeli világ? Ez a film valóban egy science-fiction? Nem inkább egy felnagyított, besűrített és letisztult leképezése a jelenkori posztmodern társadalomnak? Kevésbé direkt és diktatórikus, mert a halál még mindenkiért eljön. A halál lett a demokrácia védőbástyája?

A Lopott idő nem egy klasszikus, megvalósítását tekintve nem is egy kiemelkedő alkotás, de az elgondolás, és a történet alapfelvetései rengeteg gondolatot ébresztenek a nézőben. Felületesen kritikus és elgondolkodtatóan izgalmas. Átélhető, átérezhető, kritikai hangja befogadható és Justin Timberlake és Amanda Seyfried szívdöglesztő párosa, ahogy akciót imitálva rohangálnak, szórakoztató. Könnyed, de mégis mély tartalommal bír. Ha egyszer is, de mindenképp javaslom a megtekintését! Jó szórakozást! QFS Kapcsolat