Pénzügyek a világ körül: a szélsőségek Európája

Megdöbbentő tények, óriási szakadékok, hihetetlen különbségek fedezhetők fel a föld különböző országaiban élő emberek életében és pénzügyi kultúrájában. A Pénzügyek a világ körül sorozat érdekes összefüggések feltárásával indult (1.rész, 2.rész), majd a harmadik részben egy képzeletbeli utazó, a mexikói Pedro, felfedezte New York-ot, Londont, és most folytatja utazását Európába, Afrikába és Ázsiába.

 

Elena és Pedro egy évvel a megismerkedésük után elköltöztek a lány bátyához, aki Berlinben élt. Szerzett nekik munkát és normális szállást, egy nagy családi házban egy nagyobb lakrészt béreltek. Ukránok, románok, szerbek és magyarok laktak velük együtt, amivel egy kisebb multikultúrális közösség jött létre. Sokan dolgoztak már Dániában, Máltán, Olaszországban, így a hétvégi bulizások alatt élvezet volt hallgatni a sztorikat, tapasztalatokat, véleményeket, egy igazi kis világkörüli utazásba csöppentek. A házon kívül viszont más volt a helyzet. Mexikó, az Egyesült Államok, és az Egyesült Királyság után itt ütközött ki legjobban a nagy kultúrális szakadék. Például Németországban, többek közt a mexikói fiú latinos lazasága, tiszteletlenségnek hatott. A pontosság, az egyenes beszéd és a precizitás mást jelentett otthon, mind itt. Új ország, új emberek, új pénzügyi és egyéb szokások, egy más pénzügyi kultúra. Pedro itt kevesebbet keresett, mint Londonban.

 

Havonta brutto 2,550 EUR (euró, kb. 790 ezer HUF) volt a fizetése, de Elena magasan képzett marketingesként brutto 3.050 EUR-val (kb. 945 ezer HUF) fejelte meg a családi költségvetést, ami Németországban átlagbér volt.

 

Így két keresettel félre tudtak tenni a jövőjük megalapozására. Pedro maga sem hitte el, de elindított több megtakarítási programot is. Berlinben ez annyira általánosan elterjedt, mint a bankszámla. Londonban megszokta, hogy igyekeznek mindent hitelből megoldani, de itt leginkább csak ingatlanhitelt vesznek fel. Például meglepően sokan fizetnek készpénzzel, igaz Mexikóhoz képest elenyészően kevesen. New York és London után meg sem lepődött, hogy a bérleti szerződés vagy a mobilvásárlás előtt leellenőrizték a SCHUFA hitelinformációs rendszerben. Minden adatot felvezettek, minden kis késést regisztráltak. Pedro, ha nem is kész akarva, de sokszor megcsúszott egy-egy befizetéssel. Egyszerűen nem tartotta fontosnak, amivel nem volt egyedül a házban. A lakótársai kelet-közép-európaiak voltak, ahol ugyancsak lazábban kezelték a határidőket. Ezen kívül közös volt bennük, hogy talpraesettek, jó problémamegoldók és igazi túlélők. Mindent meg akartak oldani okosba’, emellett nem értették, hogy a németek miért nem akarnak lakást venni, mikor otthon egy fiatalnak ez az első célja. Németországban az otthonok mindössze 51,7%-a van saját kézben, szemben az otthoni 90% körüli aránnyal. Tény, itt egy átlagos ingatlan 200-300 ezer EUR (kb. 62- 93 millió HUF), amire lehet olcsó hitelt kapni, de a vásárlás kb 40 ezer EUR költséggel jár, amit nem hiteleznek meg a bankok, így egy összegben kell kifizetni. A házban

 

a megtakarításaikat sokan tartották a “párna alatt” készpénzben. Ukrajnában, Romániában nem tartják megbizhatónak a bankokat, ahogy Szerbiában is volt egy nagy bizalomvesztés a milosevici rendszert követően.

 

Németországban más a helyzet, de az a vélekedés, hogy nagy részét amúgy is hazaküldik, otthon vesznek belőle házat, arra a kevés időre nincs értelme befektetni. Az otthoniak támogatását mindenki rendkívül fontosnak tartotta. Amikor megtudta, hogy

 

Magyarországon képzettségtől függően 137.900/272.000 HUF az átlagjövedelem meglepődött, de mikor kiderült, hogy Szerbiában 47.575 RSD (szerb dinár, kb. 123 ezer HUF), Romániában 1.350/2.760 RON (román lej, kb. 90/185 ezer HUF), és Ukrajnában 3.230/5.170 UAH (ukrán hrivnya, kb. 29/46 ezer HUF) keresnek átlagosan

 

a teljes döbbenettől mozdulni sem tudott. Nem hitte, hogy Európán belül is ilyen szélsőségek vannak. Megértette társait, és kicsit el is szégyelte magát, hogy nem támogatja anyagilag a családját. Pedro büszke latin férfiként nehezen viselte, hogy Elena jelentősen több pénzt keres, és próbálta vele tartani a szintet. Folyamatosan kérdezgette a többieket, hogy milyen lehetőségek vannak Németországon kívül.

 

Dániában lehet a legjobban keresni, a brutto átlagfizetés közel 40 ezer DKK (dán korona, kb 1.650 ezer HUF), pedig az ingatlanárak közel azonosak.

 

Ha kiköltöznek, és minimum két évig fizetnek egy úgynevezett A-kasse-ba, akkor még munkanélküli segélyt is kaphatnak. Pedro már családalapításban gondolkodott, így nem volt probléma, hogy támogatást Dániában is leginkább a gyermekes családok igényelhetnek. Amíg Németországban kb 2-300 EUR-t (kb 62-93 ezer HUF) kaphatnak gyermekenként, és sok feltételnek kell megfelelni, addig Dániában három havonta utalnak családi pótléok, kb netto 4 ezer DKK-t (kb 166 ezer HUF) ugyancsak gyermekenként. Magasabbak a jövedelemek, viszont jelentősen magasabbak az adók is. Németországban a kisebb adókbólrengeteg költséget el lehet számolni és visszigényelni az éves adóbevalláskor. A munkavállalóknak ugyanúgy, mint a vállalkozóknak, ha a szerződésükben foglalt kötelezettségeiknek eleget akarnak tenni, és rendelkezniük kell számitógéppel, mobiltelefonnal és internethozzáféréssel, vagy az egyenruhák tisztitásáért a munkavállaló felel, akkor minden ezzel kapcsolatos költséget visszaigényelhet. Elterjedt, hogy mindnenkinek van személyes adótanacsadója, ami igaz 2-300 EUR plusz költség, de sokszor akár 2 ezer EUR-ot is spórolhat évente.
Olaszországban nagy szakadék van észak és dél között. Alapból kevesebbet keresnek, mint Németországban.

 

A kevésbé képzettek átlag brutto bére 1.130 EUR (kb 350 ezer HUF), a magasan képzetteké 2.390 EUR (kb 740 ezer HUF). Emellett délen magas, több, mint 20% a munkanélküliség.

 

Pedro-t mégis jobban vonzotta Olaszország, hiszen sokban hasonlított Mexikóra. Nagy arányú a fekete munka, ami Dániában, de még Németországban is szinte elképzelhetetlen, így nem kell feleslegesen azt a sok adót befizetni, hogy aztán egy részét utána visszaigényeljék. Süt a nap, mediterrán éghajlat, meleg a tenger, és az otthonihoz hasonlóan fontos az embereknek a család, a családi fészek kialakítása, hiszen az otthonok 72,3% magánkézben van. Azért is tetszett Pedro-nak, mert már hozzászokott pár kényelmi szolgáltatáshoz, mint például a neten vásárlás, és ez egy tökéletes kombinációnak tűnt.
Málta is nagyon hasonlított Olaszországhoz. Az éghajlat, a mentalítás, az

 

átlagjövedelem (1.488 EUR, kb 460 ezer HUF), a saját otthonok aránya (81,4%),

 

de emellett van kiépült infrastruktúra, és szociális háló is. Inkább ezekhez az országokhoz húzta a szíve. Elena terveiben viszont jelentős szerepet játszott a karrier, és a fizetés mértéke. Sokat vitatkoztak leginkább akkor, mikor egy visszautasíthatatlan szingapúri ajánlatot kapott, ami végképp próbára tette kapcsolatukat. Mi lett a döntés? Hamarosan kiderül! QFS Kapcsolat