A bennfentes-ek elkeseredett harca az erkölcs frontvonalán

Amikor az óriáscégek élősködőként rátelepednek a társadalomra, és jogász hadseregükkel megsemmisítő csapást mérnek egy lelkiismeretes egyénre, akkor ő a legdemokratikusabbnak tűnő kontrollintézményhez, a médiához fordul segítségért, de rá kell döbbennie, hogy egyedül van, és a nagyvállalatok diktatúrájában él.
A demokráciában magas szintű a tulajdon védelme, és az egyén ehhez való joga alapvető. Ez a politikai rendszer adja meg a biztos alapot a vállalkozások zavartalan működéséhez, a fejlődésükhöz, a piacgazdaság kialakulásához. A piacgazdaság hatékonysága biztosítja a demokrácia fennmaradását, tehát szimbiózisban vannak egymással. Ez leginkább a nyugat-európai és észak-amerikai jóléti társadalmakra jellemző, és ezt a berendezkedést tartják követendőnek a föld többi országa számára is. De mi történik akkor, ha a cégek, mint önálló jogi személyek érdekérvényesítő képessége meghaladja az egyénét? Mi történik akkor, ha az országokon, sőt kontinenseken átnyúló cégek kikerülnek az államhatalom szabályozó rendszeréből, és szabadon garázdálkodhatnak a profit maximalizálása érdekében? Ilyen esetben elveszik a demokrácia és létrejön a multinacionális cégek diktatúrája? A bevétel és a profit az eladásoktól függ. Tehát a fogyasztók szabályozhatják a nagyvállalatokat a vásárlási döntésük alapján. Tény, hogy a kultúrális manipuláció a második világháború óta szedi áldozatait, de a média és az újságírás, mint utolsó frontvonal objektíven kell, hogy tájékoztassa a közönségét, és a független törvényhozás mellett, nyomásgyakorlással érvényesítse az egyén jogait. Amikor a független újságírás már csak látszat, mert a médiabirodalmak is a profitmaximalizálásra hajtanak, és a bulvársajtó uralja a híradásokat, akkor a lelkiismeretes bennfentesek összetörve csak annyit kérdeznek, hogy is jutottunk idáig? A bennfentes című film jóval több annál, mint egy szimpla thriller és dráma, ez egy társadalomkritikus segélykiáltás, egy figyelmeztetés, hogy ne felejtse el az egyén, hogy van érdekérvényesítő képessége. Michael Mann ért a feszültségkeltéshez, és egy komoly, mély, drámai témát tud érdekfeszítővé és izgalmassá tenni. Bravúros teljesítmény, mert végig megtartja a kényes egyensúlyt. Megmarad az üzenet, miközben akció filmes és thrilleres bemutatásmód befogadhatóvá és élvezhetővé teszi azt. A forgatókönyv jól bánik a karakterekkel, mélységében kibontja őket, és a helyzetükbe rakja a nézőt. Természetesen ehhez szükség van a fantasztikus színészekre is. Al Pacino szokás szerint fantasztikus, Russell Crowe egy új oldalát mutatja meg, és bizonyít, Christopher Plummer pedig egy színészgéniusz, hihetetlen jó nézni a játékát, mintha róla szólna mindez. Nézzük, és halljuk meg, amit mondani akar ez a film, és ne felejtsük, hogy az egyén felelőssége, hogy mi történik körülötte. Ehhez eszközként használhatja a 21. század legdemokratikussabb médiaplatformját, az internetet. Jó szórakozást! QFS Kapcsolat