Amikor a fejlődés kirúgja a megszokás kapuját, és a hit, az akarat, a kitartás győzedelmeskedik az elfogadás, a beletörődés felett.
A sport, a művészet, és a tudomány mesterhármasából a sport tűnik a legegyszerűbb, legprimitívebb, legösztönibb önkifejezési területnek, pedig valójában ez a legkomplexebb, legelérhetőbb, és az egyén számára a leghasznosabb. A legkomplexebb, hiszen nem csak szellemre, intelligenciára, ráérző képességre van szükség, hanem testi, fizikai, erőnléti fejlettségre is, és a leghasznosabb, mert ezeknek a harmónikus összhangja a cél. A sportban fejleszthető minden olyan tulajdonság, ami szükséges a boldogság eléréséhez, a valódi sikerhez. A szenvedély, a tűz, a magabiztosság, a hit önmagában, a képességeiben, az önismeret, a kitartó és következetes munka, a fizikai és szellemi korlátok folyamatos kitolása, az akarat érvényre juttatása mind következménye ennek a területnek. A legelterjedtebb, hiszen itt a képességek a legfejleszthetőbbek, az energiákat itt lehet a leghatékonyabban felszabadítani, hiszen, mint tudjuk… a lehetetlen nem létezik. Ezzel lehet vitatkozni, de minek? Még ha nem is igaz, nem jobb eszerint élni? A jó sportfilmek mindig többről szólnak, mint a játékról, a győzelemről, inkább magáról az emberről, a küzdelemről, a lélekről, a test, a szellem erejéről, az alap értékekről, a tiszteletről, a becsületről… A Pénzcsináló ennél is tovább megy. A fejlődésről, az újításról, egy új megközelítésről szól, nem csak a baseball, mint játék esetében, hanem a pénz funkcióját illetően is. Alapértelmezettnek tartja, hogy a pénz, a tőke, a hasznosság, a nyereség a sporttal, ahogy a művészettel, és a tudománnyal is együtt járó fogalmak. Viszont a pénzt nem célként határozza meg, hanem visszarakja az eredeti funkciójába, eszközként használja. Eszköz, amellyel mérni, árazni, dolgozni lehet, és az eredmény nem egy összeg, hanem valami magasztosabb, értékesebb, amiben továbbra is hinni lehet, amiért érdemes küzdeni. A Pénzcsináló magával ragadó, amiben a pénz funkciója a helyén van kezelve és emellett rendkívül emberi alkotás. Ezek után a filmet kritikailag elemezni nagyon bagatelnek tűnő feladat. Brad Pitt, Jonah Hill, Chris Pratt, Philip Seymour Hoffman olyan nevek, akik miatt sokan alapból megnéznek egy filmet. Bennet Miller azóta a Foxcatcherben is bizonyította (sőt ott még szintet is lépett), hogy ért az igaz történeten alapuló, az embert a sporton keresztül, a legnagyobb részleteséggel szétboncoló filmek elkészítéséhez. A film zenéje tökéletes alapot biztosít a hatás eléréséhez, de ami még kiemelkedőbb, az a forgatókönyv, aminek az alapja a Michael Lewis Moneyball című könyve. Lewis ért a gazdasági témájú könyvek írásához, hiszen azóta A nagy dobás című film alaptörténetét is ő írta, és az is kitűnő munka. Végül a teljes Muhammad Ali idézet: “A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.” Jó szórakozást! QFS Kapcsolat