Ó, adó!

Szeles idővel köszöntött be a november. A szünet utáni első iskolai napon, hiába táncoltak napfényben a színes falevelek, sapkát, sálat kellett húzni, mert hideg volt. Korni kedve morcos, nem tetszett neki a zimankó, és a korán kelés. Puffogva húzta fel bakancsát, és féltékeny pillantásokat lövelt Lina szobája felé. Kishúga ugyanis a meleg szobában, pihe-puha ágyban, rózsaszín takaró alatt még az igazak álmát aludta.

– Igazságtalanság! – mérgelődött hangosan – Linának hosszabbított őszi szünete van.

– Tudod jól, hogy ez kényszerpihenő. – szólt anya – Azt mondta neki a doktor néni, hogy piros a torka, ezért még pár napig nem mehet oviba.

Korni tudta, hogy a betegség rossz, sajnálta is volna testvérét, ha Lina tényleg rosszul lett volna. Azonban hugicája ugrált az ágyon, és habzsolta a madártejes fagyit, amit a orvos javasolt neki. Az is bosszantotta még, hogy anya vagy apa biztos itthon marad vele. Nagyon jól fognak szórakozni, ő pedig kimarad a családi buliból.

 – Ki marad Linával? Te vagy apa? – kérdezte Korni anyát.

– Egyikünk sem. Átjön a nagyi, és ő fog rá vigyázni. Nekünk is munkába kell mennünk, mint neked Korni. Látod, mi együtt érzünk veled. Induljunk, mert el fogunk késni – sürgette anya.

Apa még maradt egy kicsit, hogy megvárja a nagyit, közben Korni és anya lebandukolt a kocsihoz. Anya megengedte, hogy Korni előre üljön, onnan jobb a kilátás. Alig mentek pár métert, mikor óriási dugóba kerültek. Az emberek dudáltak és kipirosodott fejjel kiabáltak. Korni szerint ez nagyon vicces volt. Némelyik bácsi még mutogatott, hadonászott is, olyan volt, mint egy cirkuszi jelenet. Korni elképzelte őket bohóc ruhában, nagy piros orral, és kipukkadt belőle a nevetés. Anya is jól szórakozott. Vicces neveket találtak ki a kiabáló embereknek, de egy idő után ez is unalmas lett.

 – Anya, hova megy ez a sok ember?

– Ahová mi is, dolgozni. Tudod, ez a felnőttek sorsa. – kacsintott anya.

– A nagyi is felnőtt, ő miért nem dolgozik? Amikor én voltam ovis még volt neki is munkahelye. Egy kávézóban ő sütötte az isteni finom tortákat, csokisat, mogyorósat, epreset. Tudott gomba, pillangó és vonatos formát is készíteni. Mindig hozott nekem is belőle. Azt hiszem, neki volt a világ legjobb munkája! Miért nincs már?

– Azért, mert ő már nyugdíjas.

– Igen tudom, hogy a nyugdíjasoknak nem kell dolgozniuk, de kiből lesz nyugdíjas? Ez valami verseny? Ha megnyered, akkor nem kell többet korán kelned, mert nyugdíjas leszel? Én benevezhetek már rá? – huncutkodott Korni.

– Te még nagyon messze vagy a nyugdíjtól Korni! – mondta anya – Azt már tudod, hogy minden embernek kell dolgoznia, hisz azért kapja a pénzt. Nos, ha sok-sok évig dolgozol, és már elég idős vagy hozzá, akkor mehetsz nyugdíjba.

– A sok-sok év mit jelent? Apa már mehet nyugdíjba?

– Nem, ő is messze van még. A nagyi 44 évig dolgozott, és utána mehetett el nyugdíjba.

– 44? – szörnyülködött Korni – Én még csak 2 éve járok iskolába, de néha az is soknak tűnik! A nagyi munkaideje majdnem annyi idős, mint apa. Durva! Ha valaki nyugdíjas, akkor honnan van pénze? Azt mondtad, az a munkáért jár.

– Igen, a munkáért jár. Azonban nem minden pénzt kapnak meg az emberek. A fizetésedből adnod kell egy láthatatlan perselybe, ezt hívják adónak. Ebből újítják fel az utakat, ami miatt most dugó van, és a nagyinak is ebből fizetik ki a nyugdíját. A nyugdíjasok fizetése a nyugdíj.

– Akkor a nagyi 44 évig nagyon jól keresett, hogy ki tudta fizetni más nyugdíját. Ő nagyon gazdag lehet. Szerinted elvisz minket Disneyland-be?

– Sajnos nagyi nem gazdag.

– Mennyivel jobb lett volna, ha adó helyett ő gyűjtögeti össze egy valódi perselyben. Akkor most gazdag lenne!

– Okos vagy, apa és én pontosan ezt csináljuk.

– Nem fizettek adót?

– De, adót fizetni mindenkinek kötelező. Mellette még spórolunk egy picit, így amikor mi leszünk nyugdíjasok, már tutira el tudunk vinni téged Disneyland-be. Csak legyen türelmed kivárni!

A beszélgetés alatt a dugó is felszívódott, Korni és anya pedig az utolsó pillanatba megérkezett az iskolába. Laza nap volt, nem kellett sokat tanulni, délután pedig a nagyi egy tortával várta haza unokáját. Korni megölelte, megpuszilgatta, és nagy örömmel befalt három szeletet. Este még eszébe jutott az adózás, de túl álmos volt, hogy kérdezzen. Az már egy másik mese lesz!