Egy szeles októberi délutánon képeslap érkezett. Apa hozta be a lakásba, és lerakta a konyhapultra. A gyerekek köré gyűltek és ferde szemmel vizsgálták. Lina még sosem látott ilyet, nem is értette mi haszna van. Korninak valami homályosan derengett, mintha ő már látott volna hasonlót. Ami érdekes volt ebben, hogy a postaládába dobták be, nem személyesen adták át.

– Ezt a postás hozta? – kérdezte hitetlenkedve Lina.

– Igen – válaszolta anya.

– A postás mindig csak csekkeket hoz, más nincs is a postaládában. Néha szórólapok, de az is a kukában szokott kikötni. – mondta Korni

– A macis újságomat is oda szokta bedobni! Néha kicsit gyűrött, de attól még a képek olyan szépek benne. – válaszolt Lina.

A szülők nevettek, de a gyerekek nem értették, miért.

– Mi ezen a vicces? – csodálkoztak.

– Drága csillag virágaim… – sóhajtott fel anya

– Én nem vagyok csillagvirág anya, az én koromba ez már ciki! – mordult fel Korni.

– Drága csillagvirágom és Korni! – folytatta nevetve – Pár napja mutattam nektek egy fotót a telefonomon. Emlékeztek?

– A barátnőd profilképe a facebookon, aki Disneylandben volt a családjával? Azt soha nem fogom elfelejteni! – sóhajtotta Korni.

– Igen az. Képzeljétek a facebook előtt is volt élet, akkor is utaztak az emberek. Amikor én voltam gyerek, minden évben lementem Rezső bácsival és Erzsi nénivel a Balatonra. Elkísért a testvérem is, és az első dolgunk a csobbanás után az volt, hogy vegyünk egy képeslapot. Olyat választottunk, amin rajta volt a Balaton. A hátuljára annyit írtunk: „Megérkeztünk és jól érezzük magunkat. Puszi!” Ezután Erzsi néni segített megcímezni a szüleimnek, a ti nagyszüleitek részére. Rezső bácsi pedig bélyeget ragasztott rá, és együtt bedobtuk a postaládába.

– Milyen érdekes helymeghatározó funkció! – nevetett Korni.

– Az volt az érdekes, mikor mi korábban visszaérkeztünk, mint a képeslap. Ilyenkor nagypapa azzal viccelődött, hogy biztos úszik még valahol, esetleg el is felejtettük feladni.

– A vicces az, hogy ezt a képeslapot viszont Erzsi néni és Rezső bácsi írta nekünk. – szólt közbe apa.

– Honnan érkezett? – kérdezte anya.

– Indiából! – rikkantott Korni – Odaírták a lapra: „Megérkeztünk Indiába, és egy darabig még itt is maradunk. Puszi: Rezsi család”

Anya és apa ismét kacagni kezdett, és a gyerekek ismét nem értették az okát.

– Nem szabad kinevetni azt, aki nem tud helyesen írni! – dorgálta meg őket pár pillanat múlva Korni – Vagy máson nevettek? India vicces ország?

– Ez nem helyesírási hiba! Direkt írták azt, hogy Rezsi család. Korni, amikor kicsi voltál, nem tudtad kimondani a nevüket. Főleg Erzsi nénivel voltál bajban. Elnevezted őt Rezsinek.

– Ezt Lina mondta rájuk nem én. Már emlékszem! – nevette el magát Korni.

– Az a legviccesebb, – vette át a szót apa – hogy amikor Lina volt picike, ő se tudta kimondani ezeket a neveket. Ő Rezső bácsit is Rezsinek hívta. Így lettek ők a Rezsi család.

– Szerintem meg az az igazán vicces – rikkantotta el magát Lina – hogy nem is tudom, mit jelent az a szó, hogy rezsi! Csak arra emlékszem, hogy Erzsi néni gyakran mondogatta, „Rezsőkém, kapcsold már le a tévét, mert sok lesz a rezsi”. Ezt főleg akkor mondta, amikor focimeccs volt a TV-ben.

Ezen ismét hahotázni kezdett mindenki.

– Rezső bácsi is sokat használta ez a szót. – morfondírozott Korni – Egyre emlékszem is! Készülődtünk az ovis ballagásomra, és Erzsi néni elfoglalta a fürdőszobát. Rezső bácsi bekopogott és bekiabált: „Erzsikém, nem medencénk, hanem kádunk van. Zárd el a vizet, mert sok lesz a rezsi.”

Ismét nevetés hullám tört elő, amit most Lina szakított félbe:

– Akkor a rezsi az valami olyan, amiért pénzt kell fizetni?

– Igen Lina. Ilyen a víz, ami a csapból folyik, vagy az áram, amivel világítunk és játszunk. A tűzhelyből kijövő gáz is ide tartozik, amin a csodás palacsinták sülnek.

– Nem is gondoltam, hogy ezekért is fizetni kell. Sokba kerülnek?

– Nem olcsó az biztos – sóhajtott apa.

– És kevés van már belőle, ezért sem szabad túl sokat használni, csak amennyi szükséges.   – vetette közbe anya.

– Értem! – mondta Lina – Akkor ezért szoktunk zuhanyozni, és nem kádban pancsolni?

– Igen! Az új lámpák is ezért vannak, kevesebb áram elég nekik, mégis szépen világítanak. – válaszolt anya.

– Én is tudok egyet! Amikor elmegy mindenki itthonról, apa lekapcsolja a fűtést. Sokszor a kocsiban jut eszébe, de mindig visszaszalad. – mondta Korni.

– Igen, nagyon ügyes vagy!

– És ezért kell kikapcsolni az Xbox-ot, és a TV-t is, ha már nem nézzük. – hadarta tovább Korni.

– Igen, rengeteg trükk van, hogyan tudunk spórolni a rezsin.

– És már mind a két szót értem! – húzta ki magát büszkén Lina – Szerintem Rezsi család is azért utazhatott el Indiába, mert odafigyeltek erre. Akarom mondani Erzsi néni és Rezső bácsi…

Ezen a nyelvbotláson mindenki ismét nevetett, már a hasukat fogták és a könnyük is kicsordult. Vacsoránál Linának támadt egy ötlete! A nagy lámpák helyett gyújtsanak gyertyákat. Ez anya szerint romantikus, apa szerint pedig takarékos. A lényeg, hogy jó ötlet!