Önkéntes nyugdíjpénztár versus Nyugdíjbiztosítás, azaz szakszerű vélemény az élveboncolás terhe mellett

Drága édesanyám, miért vagy ilyen drága?
2017-02-16
Önkéntes nyugdíjpénztár versus Nyugdíjbiztosítás, azaz tények, érvek, ellenérvek (2. rész)
2017-02-24
Mutasd mindet

Önkéntes nyugdíjpénztár versus Nyugdíjbiztosítás, azaz szakszerű vélemény az élveboncolás terhe mellett

Tények, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) interaktív korfája alapján (amit tanulmányozva videót is készítettem):
1956-ban 210.126 egyéves gyermekre 64.722 fő 65 éves jutott. 2016-ban 93.268 egyévesre 129.583 fő 65 éves, ami a gyermekek esetében 56%-os esés, az időseknél duplázást jelent. Megfordultak az arányok, és folyamatosan növekszik az inaktívak száma. A 90 évnél idősebb réteget vizsgálva, 1956-ban 4.456 főt számlált ez a korosztály, 2016-ban 56.521-et. Ez közel tizenháromszoros növekedés. Ez természetesen rendkívül pozitív adat, csak a nyugdíjrendszerre van negatív hatása. Az előrejezéseket figyelembe véve, a “katasztrofális” fejlődés által, a jelenlegi szám a négy és félszeresére (becslések szerint 2046-ra 250.727 fő) növekszik. Ilyen kilátásokkal, és egy felosztó-kirovó rendszerrel, minden pénzügyi bloggernek adott a téma:

 

“Katasztrófa közeleg! Mindenkinek fiatalon félre kell tenni nyugdíjra, ha nem akar idősen éhen halni.”
Sokszor hallott szavak, sokat olvasott mondatok. Ennek ellenére, a nemrég publikált (nem reprezentatív) felmérésemnél a következő eredmény született: “A jövő szempontjából létfontosságú terület, amit az állam is nagy mértékben támogat, a nyugdíj előtakarékosság. A kérdőívemet kitöltők 68%-a nem rendelkezik sem nyugdíj-előtakarékossági számlával (NYESZ), sem nyugdíjbiztosítással.” A három támogatott nyugdíjelőtakarékosság közül csak kettőröl kérdeztem. “Felmerülhet a kérdés, miért nem foglalkoztam külön az önkéntes nyugdíjpénztárakkal. Mert nincs sok értelme. Egymagában, több szempontból is, alkalmatlannak tartom ezt a pénzügyi terméket. Kiknél célszerűtlen és miért? Foglalkozni fogok mindhárom nyugdíjtermékkel, és lehull a lepel, a sokak által szeretett, önkéntes nyugdíjpénztárakról.” Legyen így!

 

Az önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárak (röviden önkéntes nyugdíjpénztár) 1993-ban az első bástyái voltak az egyéni időskori öngondoskodásnak. Az állam már több, mint 20 éve támogatja adókedvezménnyel ezt az ágazatot, és ez nagy valószínűséggel nem fog változni a következő 20-30 évben sem. Már a rendszerváltás idején nyilvánvaló volt, hogy a második világháború után ideiglenesen bevezetett piramisjáték, a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer, sokáig nem tartható fent. Az idő múlásával a nyugdíjpénztárak felépítése, és befektetési lehetőségei elavultnak bizonyultak, ezért újabb támogatott megtakarítások kidolgozása kezdődött meg.

 

2005-ben fogadták el azt a törvényt, amely megteremtette a nyugdíjelőtakarékossági számlát (röviden NYESZ). Ez egy értékpapírszámla, ahol relatív kis költségért, adókedvezmény igénybevételével lehet megtakarítani. Fennállása több, mint 12 éve alatt nem hódított nagy teret, aminek több oka is van. Az első, hogy nincs rendszeres díjfizetésre kötelezve a számlatulajdonos, így még a megnyitott számlákra történő befizetések is elmaradnak. A második, hogy az alacsony költségek miatt nincs értékesítési érdek, így nem terjedt el. Ingyen senki nem akar dolgozni. A harmadik, hogy magas színtű, és naprakész paci ismeretekre, és pénzügyi tudásra van szükség, hogy jövedelmező legyen egy ilyen számla.

 

Minden kormányzat felismeri, hogy egy katasztrófa felé halad az ország. Közel 10 éves ciklusokban mindig kidobnak egy újabb támogatott terméket a piacra. A cél, felkelteni a lakosság figyelmét, és ösztönözni arra, hogy legalább individuálisan preventálja az elkerülhetetlent.  2014-ben bevezették az államilag támogatott nyugdíjbiztosításokat. Az állam ezzel a lépéssel a pénztárak, a bankok, és a brókercégek után, a korábban kegyvesztett biztosítóknak is megadta, az adókedvezménnyel történő értékesítésnek a lehetőségét. Jó döntés volt. A kiterjedt ügynökhálozattal, tőkével, és intézményi stabilitással rendelkező biztosítók megfelelően rugalmas termékeket tudtak kidolgozni, amikkel a társadalom széles rétegeihez tudnak eljutni. A nyugdíjbiztosítások (később minden befektetési egységhez kötött életbiztosítás) költségét maximalizálták, felépítésüket egységesítették, így rendkívül versenyképessé váltak.

 

Az önkéntes nyugdíjpénztárak korábbi térnyerése megtörni látszik. A cégek által (adóoptimalizálás céllal) béren kívüli juttatásként (cafeteria) adott pénztárak terjedése gyors volt. A 2017-es cafeteria szabályok változásai viszont nem voltak kedvezőek. Magánszemélyként természetesen lehet tovább fizetni, de a cégek szépen lassan (vagy nagyon is hirtelen) kivezetik ezt az elemet. Az önkéntes nyugdíjpénztárak és a nyugdíjbiztosítások összehasonlítására érveket és ellenérveket vonultatok fel és vizsgálom, hogy kinek melyik éri meg. Hamarosan folytatjuk! QFS Kapcsolat