
Csak néz, vagy lát is? Nem mindegy, hogy üvegszeme van, vagy szemüvege!
2017-01-09
Ne legyen sznob, mert Önre is hat a szmog!
2017-01-27Ez a poszt több mint fél éves. A benne szereplő információk elavultak lehetnek!
A csontig hatoló zord hideg, leheletben látszódó, rémísztő vasfoga tizenegy éves koromban végérvényesen elkapta a lelkemet, és azóta sem ereszti. Sosem felejtem, azóta is hatással van rám.
Késő este volt. Elkódorogtam otthonról a fagyos szombathelyi éjszakába, miközben édesanyám nyugodtan aludt. Egyszerű indokom volt: csokit akartam venni a város első éjjel-nappalijában a nagyapámtól kapott súlyos forintokból. Vonzott, mint nőket a táskabolt, és legyűrve fáradságomat, felöltözve nekiindultam. Megszerezve zsákmányomat értem a lépcsőházhunkhoz, amikor rádöbbentem, hogy nincs nálam kulcs, a kapucsengő viszont nem működött. Repkedtek a minuszok, teljesen átfagytam. A sötétségből a nagy üvegfalon át néztem be a világos, meleg lépcsőházba, ami felvezetett az édenkertbe, a jó meleg lakásunkba, a puha ágyamba. Eszembe sem volt kibontani szerzeményemet, csak arra tudtam gondolni, hogy be akarok jutni, és nem akarok dideregni, reszketni, fázni! Vontatottan, mintha egy többtonnás kamiont akarnánk hegynek felfelé, emberi erővel felhúzni, úgy telt el az a másfél óra, mire a szomszédunk elindult bulizni, és kinyitotta nekem melegség, boldogság kapuját, a bejárati ajtót. Ez az emlék örökre bevésődött a lelkembe. Aki arra számított, hogy történetem hasonlóan tragikus élmény lesz, mint Di Caprio szenvedése Winslettel a jeges óceánban, akkor lehet csalódott, de nekem örökre egy meghatározó, és formáló esemény marad. El sem tudom képzelni azt a reménytelenséget, azt a kilátástalanságot, amikor emberek ezreinek lehetősége, és esélye sincs, hogy valaki kinyissa nekik az ajtót. Telenként minden nap, amikor hazaérek a jó meleg otthonomba, hálát adok Istennek, hogy ezt nekem nem kell átélnem. Szerencsés vagyok, bármilyen problémákkal is kell szembesülnöm nap, mint nap!
Ezt érezte Márhoffer Tamás, egy 30 éves budapesti vállalkozó is, amikor úgy döntött, nem csak beszél, és mástól várja a megoldást, hanem cselekszik. Elindította az „Összefogás az utcán élőkért a fagy átvészelése érdekében” nevű civil kezdeményezést, amivel esélyt, és egy kis melegséget akar adni sok fedél nélküli embernek. Ehhez keres hasonlóan segítőkész, önzetlen, szerencsés embereket, akik ténylegesen támogatnának egy jó ügyet. Az előzményekről, a célokról, és a tervekről beszélgettem Tamással, akit a mindennapos céges ügyek, és a szervezés elfoglaltságai miatt csak este 10-kor tudtam elérni telefonon.

Az idei tél eddig több, mint száz ember halálát okozta, akik szörnyű körülmények között fagytak meg. A tavasz még messze van, és ezeknek az embereknek több száz éves szenvedésnek tűnhet ez a pár hónap. Jelenleg nincs idő előítéletre, kifogásra, és másra hagyatkozásra. Kérek mindenkit, hogy csatlakozzon Tamáshoz, én mindenképp ott leszek! Ha kérdése van kérem írjon, vagy hívjon nyugodtan! QFS Kapcsolat