A csontig hatoló zord hideg, leheletben látszódó, rémísztő vasfoga tizenegy éves koromban végérvényesen elkapta a lelkemet, és azóta sem ereszti. Sosem felejtem, azóta is hatással van rám.
Késő este volt. Elkódorogtam otthonról a fagyos szombathelyi éjszakába, miközben édesanyám nyugodtan aludt. Egyszerű indokom volt: csokit akartam venni a város első éjjel-nappalijában a nagyapámtól kapott súlyos forintokból. Vonzott, mint nőket a táskabolt, és legyűrve fáradságomat, felöltözve nekiindultam. Megszerezve zsákmányomat értem a lépcsőházhunkhoz, amikor rádöbbentem, hogy nincs nálam kulcs, a kapucsengő viszont nem működött. Repkedtek a minuszok, teljesen átfagytam. A sötétségből a nagy üvegfalon át néztem be a világos, meleg lépcsőházba, ami felvezetett az édenkertbe, a jó meleg lakásunkba, a puha ágyamba. Eszembe sem volt kibontani szerzeményemet, csak arra tudtam gondolni, hogy be akarok jutni, és nem akarok dideregni, reszketni, fázni! Vontatottan, mintha egy többtonnás kamiont akarnánk hegynek felfelé, emberi erővel felhúzni, úgy telt el az a másfél óra, mire a szomszédunk elindult bulizni, és kinyitotta nekem melegség, boldogság kapuját, a bejárati ajtót. Ez az emlék örökre bevésődött a lelkembe. Aki arra számított, hogy történetem hasonlóan tragikus élmény lesz, mint Di Caprio szenvedése Winslettel a jeges óceánban, akkor lehet csalódott, de nekem örökre egy meghatározó, és formáló esemény marad. El sem tudom képzelni azt a reménytelenséget, azt a kilátástalanságot, amikor emberek ezreinek lehetősége, és esélye sincs, hogy valaki kinyissa nekik az ajtót. Telenként minden nap, amikor hazaérek a jó meleg otthonomba, hálát adok Istennek, hogy ezt nekem nem kell átélnem. Szerencsés vagyok, bármilyen problémákkal is kell szembesülnöm nap, mint nap!

 

Ezt érezte Márhoffer Tamás, egy 30 éves budapesti vállalkozó is, amikor úgy döntött, nem csak beszél, és mástól várja a megoldást, hanem cselekszik. Elindította az “Összefogás az utcán élőkért a fagy átvészelése érdekében” nevű civil kezdeményezést, amivel esélyt, és egy kis melegséget akar adni sok fedél nélküli embernek. Ehhez keres hasonlóan segítőkész, önzetlen, szerencsés embereket, akik ténylegesen támogatnának egy jó ügyet. Az előzményekről, a célokról, és a tervekről beszélgettem Tamással, akit a mindennapos céges ügyek, és a szervezés elfoglaltságai miatt csak este 10-kor tudtam elérni telefonon.
“Van egy takarító cégem, és múlt szombaton kivonultunk egy irodaházhoz, külső, belső ablaktisztításra.”- kezdett bele a történésekbe, amikor az előzményekről kérdeztem. “Alapból nem lett volna különleges munka, de a hideg idő miatt jelentős felkészültséget igényelt. Mínusz 14 fokban, öt órán keresztül folyt a munka, és mindez szinte elviselhetetlen volt. Speciálisan, melegen fel voltunk öltözve, rendszeresen bementünk a jó melegbe, hogy kiengedjünk, és kint is forró teával próbáltunk felmelegedni. Mozogtunk, jól tápláltak, egészségesek vagyunk, de így is iszonyatosan megviselt ez a pár óra. Mikor végre végeztünk, belegondoltunk, hogy milyen lehet a szabad ég alatt aludni, mozdulatlanul, alultápláltan, legyengülve, átfagyva, reményt veszve. Vasárnap este eldöntöttük, hogy segítenünk kell a rászorulókon. Kiírtam a facebook oldalamra egy felhívást, amire sokan reagáltak, segítettek, és elindultunk az összegyűjtött 10-12 nagy zsák takaróval, pulóverrel, kabáttal, különböző meleg holmikkal, és forró teával Budapest öt csomópontjára (Nyugati tér, Deák tér, Blaha Lujza tér, Király utca, Keleti pályaudvar). Este 7 és 10 között 14 emberen tudtunk konkrétan segíteni. Lehet nem tűnik soknak, de talán ezen múlt az életük. Mivel a felajánlások a visszatértünk után is érkeztek, ezért megszerveztük a január 15.-i eseményt.” Én fantasztikusnak tartom, hogy Tamás ad hoc jelleggel pár nap alatt, a vészhelyzetnek megfelelő gyorsasággal megszervezte mindezt. Igazolta az egyénbe vetett hitemet, hogy nem kell mindig valakire várni, hogy változás történjen. Cselekedjen az egyén, kezdjék el a lehetőségeikhez mértem még ma! Első körben talán ezzel az akcióval. Mit kell tenni? “Van egy raktáram Újpest-Városkaputól nem messze. Vasárnapig minden nap 9-21 óráig a környéken vagyok, és tudom fogadni az adományokat. Egyeztetés végett facebook eseménynél megtalálják a nevem, és privát üzenetben írva tudunk egyeztetni időpontot. Mit várunk? Meleg ruhákat, takarót, pokrócot, párnát, hálózsákot, kézmelegítő párnákat (eldobható eszköz, 6-12 órán át ad le hőt, boltban kapható). FONTOS, HOGY CSAK KIVÁLOGATOTT CSOMAGOT HOZZANAK, AMIRE EGYÉRTELMŰEN FEL VAN TŰNTETVE, HOGY MIT TARTALMAZ! Aki vasárnap velünk tart, hogy szétossza az adományokat, ők vasárnap hozzák magukkal a felajánlást, és 10-11 között az eligazításon mindenkit tájékoztatunk, hogy miként segíthet. Az esemény üzenőfalát kell figyelni, mert ott tudunk jelezni majd minden résztvevőnek. Csoportokban indulunk el, és bízom benne, hogy sok embernek tudunk egy kis melegséget hozni az életébe.”

 

Az idei tél eddig több, mint száz ember halálát okozta, akik szörnyű körülmények között fagytak meg. A tavasz még messze van, és ezeknek az embereknek több száz éves szenvedésnek tűnhet ez a pár hónap. Jelenleg nincs idő előítéletre, kifogásra, és másra hagyatkozásra. Kérek mindenkit, hogy csatlakozzon Tamáshoz, én mindenképp ott leszek! Ha kérdése van kérem írjon, vagy hívjon nyugodtan! QFS Kapcsolat