Kártyaparti

Laza péntek délután van, mert Korninak nincs leckéje. Jó dolog ez, mert sosem tudja, mikor írja meg a hétvégi házit. Anya szerint jobb, ha mindent lerendez még aznap, így a szombat és vasárnap a pihenésé és a játéké. Apa azt mondja, vétek péntek délután dolgozni, ha ott van erre még két nap. A szíve az apukájának ad igazat, az agya viszont az anyukájának. Most azonban nem kell ezen gondolkozni, mert nincs házi. Hurrá! A boldog vigyort nem lehetett Korni arcáról letörölni. Abban szerencsére az egész család egyetért, hogy az a legjobb, ha nincs lecke.
Jön azonban a következő nagy kérdés; mivel üsse el az időt? Anya Evelin nénivel kávézik, apa pedig olvas, nem lenne jó őket zavarni. – Nekik is jár a pihenés! – gondolta magában Korni. Számítógépezni, vagy tabletezni csak szombaton lehet, ez egy szigorú szabály. Korni jobban utálta ezt, mint a pénteki leckeírást, de sajnos nem tudott mit tenni. Legózni nincs kedve, és a többi játéka is uncsinak tűnt.

Ahogy törte a fejét, eszébe jutott, hogy van neki egy testvére. Mi lehet a legjobb szórakozás? Linát piszkálni. Kisördögként vonult át húga szobájába, elhatározta, hogy megvicceli valahogy. Mit csináljon? Megvan! Négykézlábra ereszkedett, és nyerítve bevágtázott Linához és elkurjantotta magát:

– Én most egy csodaló vagyok!
Lina elnevette magát.
– Nem vagy csodaló, mert nincs is szarvad! Te egy mezei hátas paci vagy. De teszek rád csillogó matricát, talán úgy belőled is lehet unikornis!
– Jajjj, az olyan csajos! – fintorgott Korni – Játszunk valami mást!
– Aki csodalóvá változik, ne csodálkozzon, ha csajos dolgokat kérnek tőle! – húzta fel az orrát Lina – Te mit akarsz játszani?
– Pokemon Go-t!
– Azt hogy kell?
– Megdobállak labdával, és a foglyom leszel.
– Ha nem játszhatunk csajosat, felejtsd el ezt a durva fiús játékot.
– Társasozzunk, vagy kártyázzunk! – ötletelt Korni.
– Jóóó! Papiéktól kaptunk UNO kártyát, kipróbálhatnánk.
– Az klassz játék. Színre szín, számra szám.
– Számok? Én még nem ismerem mindet. – szomorodott el Lina.
– Nem baj, azt el tudod dönteni, mi az ugyan olyan, és segítek is neked.

Elkezdődött a játék. A gyerekek szívatták egymást a húzz fel négyet, illetve lapcserés kártyákkal. Sokat nevettek, csak az volt a baj, hogy Lina összekeverte a 3-ast és az 5-öst.
Egyszer csak kifakadt:
– Ezek a fránya számok! Csak a baj van velük! Mi értelmük van?
– Lina, te ezt komolyan kérdezed? Mi értelme a számoknak? Például a pénzérméken is számok vannak!
– Igen, az is összezavar. Olyan egyformák. A 20 Ft-osnak és a 200 Ft-osnak még a méretük is azonos. Ki tudja ezt követni?
– Mondjuk minden ember, aki vásárolni akar. – hahotázott Korni.
– Pedig nekem sokkal jobb ötletem van! – csillant fel Lina szeme – Itt ez a kártya! – mutatott az egyik UNO lapra. – Rá kellene valahogy varázsolni a pénzt, és amikor veszek valamit, nem kellene számolgatni. Egyszerűen csak odaadom a kártyát a boltos néninek, vagy bácsinak, és nem kell turkálni az aprók között, összeadni, kivonni. Leszívódik a megfelelő összeg és kész.
Korni eltátotta a száját:
– Drága hugi, te egy igazi feltaláló vagy! Csak az a baj, hogy a találmányodat már feltalálta valaki más. Amiről te most ábrándozol, az már létezik. Úgy hívják, hogy BANKKÁRTYA!
– Komolyan? – álmélkodott Lina.
– Igen. A felnőttek használnak ilyen kártyát. Apának és anyának is van. Sosem láttad?
– Annyi kártyájuk van. Az egyikkel lehet römizni is.
– A bankkártyával nem lehet. Kérjük meg anyát, hogy mutassa meg!

A gyerekek kiszaladtak anyához, és Lina rögtön előállt a kérésével:
– Anya muti a kártyádat, amivel fizetni lehet, és megússza az ember a számokat!
– A bankkártyáról beszél. – súgta anya fülébe Korni.
Anya kicsit értetlenkedve elővette a bakkártyáját és odaadta Linának.
– Ezt ismerem én is! – kerekedett el Lina hatalmas barna szeme – ezt szoktad az automatába tenni. Valamit nyomkodsz is rajta, eddig azt hittem zongorázol. Utána pedig a szép zenéért fizet neked a gép.
– Nem zongorázom, hanem a PIN kódot pötyögöm be. Ez egy titkos dolog, csak én ismerem. Ha jó kódot írunk be, akkor az automata kiadja a pénzt, amit a munkámért kaptam. Ha rossz a kód, akkor nem ad pénzt. – magyarázta anya.
– Okos dolog. Ez keményebb, mint a francia kártya vagy az UNO. Van még ilyened? Lehet vele játszani?
Anya visszakérte a bankkártyát és mosolygott.
– Nem, ezzel nem lehet játszani. Ti azonban játszhattok boltosat, és Lina nem kell a pénzzel babrálnod. Fizethetsz a képzeletbeli bankkártyáddal! – válaszolta.

Korni és Lina visszamentek a szobába és egészen kora estig játszottak. Az UNO kártyából lett a bankkártya, mindent meg lehetett vele vásárolni. Még egy eperturmixot is vettek a képzeletbeli kávézóban, akár csak a valóságban.

Vacsora közben elmesélték apának, hogy Lina tulajdonképp egy feltaláló tudós és hogy már azt is tudja, mi az a bankkártya. Apa nagyon büszke volt.