Őszi gyűjtögetés

Becsengettek, suli idő, ovi idő! Szerencsére az évkezdés még Korninak is elég laza. Lina boldog ovisként el sem tudja képzelni, milyen fárasztó néha a tanulás! Szerencsére szeptemberben még süt a nap, ezért anya és apa megígérte a gyerekeknek, hogy a hétvégén elmennek egyet kirándulni.
Szombat reggel csodás idő, és egy nagy tányér rántotta várja a lurkókat. Lina kakaót iszik, élvezi hogy maszatos a szája, így olyan, mintha kirúzsozta volna magát. Hatalmas cuppantásokkal kergeti Kornit, csokicsókot akar neki adni. A mókás reggeli után elkocsikáznak egy dimbes-dombos csodahelyre. Elindulnak, mindenkinél van egy szendvics és persze víz. Pár perc séta után egy mezőhőz érnek. Középen áll egy óriási gesztenyefa, amiről egy kötélhinta lóg le. Ahogy közelebb érnek, látják, hogy a fán egy igazi házikó is van! Lina felugrik a hintára, Korni pedig birtokba veszi a házat.
– Ez az én titkos váram, csak jelszóval lehet belépni! – kiáltozik odafentről.
– Mi a jelszó? – kérdi kishúga.

– Ebédidő! – hallatszik anya hangja, és már nem is fontos a jelszó. A tesók versenyeznek, ki ér gyorsabban a kajához. Rántott húsos szendvicsek kerülnek elő, valamint uborka, paradicsom, és Korni kedvence a hagyma.
– Olyan büdi a szád ha ilyet eszel – nyafizik Lina.
– Most visszakapod a reggeli csokitámadást – vigyorodik el Korni – én vagyok a tűzokádó sárkány, hagymaszagot lehelek rád!

A bolondozásnak apa vet véget, gesztenye gyűjtő versenyre hívja a gyerekeket. Korni a győztes, övé a legnagyobb kupac.
– Bárcsak a zsebpénzem is olyan volna, mint a gesztenyefa! Minden évben sokat terem, nekem pedig csak össze kell szednem!
Anya és apa összenéznek, de nem szólnak semmit. A csöndet Lina sikítozása törte meg:
– Csúcsszuper gesztenye babákat fogok csinálni! Ezért még fizetni sem kell, hisz a természet ajándéka!

Miután mindenki elfáradt, hazaindulnak. Este a szokásos mese előtt, anya és apa félrehívta Kornit.
– Nagyon érdekes volt, amit a gesztenyékről mondtál. – szólt apa
– És persze jó lenne, ha a pénz a fán teremne, nagyon igazad van! – folytatta anya
– Igen, nagy ötlet, csak kár hogy mese. – lógatta az orrát Korni.
– Talán mégsem. Azt tudod már, hogy a pénzért  mindenkinek dolgoznia kell. Azonban ahogyan a gesztenyét, ezt is össze kell gyűjtögetni!
– Miért?
– Gondolj csak bele! Ha mindig csak egy gesztenyét hozol haza, sosem készülhetne el a gesztenyebaba. Elvesznek a darabok és el is kophatnak. Azonban ha egy zacskóban összeszeded, egy egész családot lehet készíteni. A pénzeddel is így kell bánni. Össze kell gyűjteni, amikor lehetőséged van rá.
– Igen, de szeretnék egy Finger Spinner-t venni! Pont annyiba kerül, mint a heti zsebpénzem! Ha megveszem, nem lesz mit gyűjtögetnem. Minden héten van valami klassz dolog, amit szeretnék megvenni magamnak! Néha csak egy Milkát vagy macis gumicukrot.
– Akkor azt javaslom Korni, felezd el a pénzt! A felét elköltöd, a többit gyűjtögeted. Próbáld ki egy hónapon át!
– És mibe tegyem? Boltos szatyorba, mint a gesztenyét?
– Nem, dehogy! Holnap elmegyünk és veszünk egy perselyt. Bármilyet választhatsz, hogy legyen kedved beledobálni a pénzt.
Másnap a kis család felkerekedett persely vadászatra. Korni egy R2D2 robotot választott, aminek le lehetett csavarni az alját. Megbeszéltek, hogy jelszó kell a nyitáshoz, akár  csak a gesztenyefa házikóhoz. Ez a jelszó pedig : a SPÓROLÁS!

Egy hónap múlva, mikor már kicsit szelesebb és hűvösebb lett az idő, Lina kívánságára ellátogattak a gesztenye házikóhoz. A kislány boldogan szaladt a fához, de most nem a hinta miatt. Felmászott a házikóhoz és kitörő örömmel kiabálta:
– Már én is tudom a jelszót: spórolás!
Anya és apa mosolygott, Korni pedig a nagy nevetésben elejtette a vadiúj, világítós, zenélő Finger Spinnert. Szerencsére nem törékeny.